Mapplethorpe alsó-középosztálybeli katolikus családba született, művészeti tanulmányait a New York-i Pratt Institute-ban kezdte meg. Ekkoriban kevesebb figyelmet fordított a fotográfiára, elsősorban festészettel, szobrászattal és installációkkal foglalkozott, vagyis mindennel egyszerre, egyelőre képalkotási preferenciák nélkül. Korai kollázsai esetében meleg férfimagazinokból vágott ki képeket, ezeket rendezte együttesekké, a fotó tehát többszörös áttéten keresztül jelent meg munkáiban. A később punk énekesként és költőként ismert Patti Smith volt az élettársa ekkoriban, ő vált egyik első modelljévé is, s az ő egyik barátnőjétől, a fotós Judy Lynntől kapta kölcsön azt a Polaroid kamerát, amellyel fényképezni kezdett. A Ludwig Múzeum kiállításán látható egy hármas osztatú Polaroid a művész korai munkái közül, 1974-ből, amelyen Patti Smith és Judy jelennek meg. A Polaroidok a később háttérbe szoruló közvetlenség és bensőségesség terepét rajzolják meg: ezeken a művész közvetlen környezete, a hetvenes évek New York-i szado-mazo szubkultúrájának szereplői, homoszexuális párok, barátok és maga művész tűnnek fel. Érdeklődésének fókusza ekkor még meglehetősen tág; jóllehet, a legtöbb későbbi téma már ebben az időszakban megelőlegeződik. A Polaroid direktpozitív technikájának köszönhetően e képek láthatóvá tételéhez nem kellett laborálni, az eredmény percek alatt visszaolvasható, és jóval kevesebb beállítás ismeretére volt szükség, mint a negatívképes fényképezésnél. Közvetlenségük, "tökéletlenségükben" rejlő értékük részben ennek köszönhető. A később Hasselblad kamerával készített, jóval ismertebb művekkel együtt szemlélve a Polaroidok az egyre tudatosabbá és elszántabbá váló útkeresés és művészi pályaépítés dokumentumai.
 
Önarckép, 1975 © Robert Mapplethorpe Foundation. Used by permission