Vagy szívesen ittam volna abból a pezsgőből, amit a Spanyol Királyi Palotában szervíroztak a kiállítása utáni fogadáson. Jó, hát nem urizál az ember, de csak megnézné, mint Fülig Jimmy, hogy felségedéknél milyen a konyha….
 
A vizuális ízlésük nem rossz. Ezt tudjuk, abból, hogy a fent említett piktor a Királyi Szépművészeti Akadémia tagja, ezen túl birtokosa az akadémia Arany Érdemrendjének – többek között. Összesen hat díjat tartalmaz szócikke, a Goya Nagydíjtól Cegléd város díjáig; nagyon szép ez a lokálpatriotizmus amúgy; eddigi – kiemelt - kiállításainak száma harmincöt (s én ebből csak egyet nyitottam meg, te Zoltán, ez nem szép dolog), a párizsit például abszolváltam volna, de van itt London, Berlin, Madrid, Szentendre – az utóbbi még összejöhet, mondod. Akkor már legyen Békéscsaba, van ott egy olyan, de olyan vendéglő; oké, kiállítás, iscsoraz. A munkáival hetvenegy köz- és ismert magángyűjtemény büszkélkedik, no, ennyit a számokról. Látható, hogy szép karriert befutott, nemzetközileg ismert festőről beszélek, boldogult ifjúkorom egyik cimborájáról, aki – ezt ugyan a mai multikulturális világban már könnyebb befutni – elérte azt, amit Csernus, Amerigo Tot, Szász vagy Sándorfi; nem csak jó sajtóval, de meglehetősen borsos galéria-árakkal is „beérkezett” a nemzetközi műkereskedelem színtereire. Sőt, multikulturalizmus ide, vagy oda, el kellett telnie vagy másfél évtizednek ahhoz, hogy ez itthon a maga rangján váljon ismertté és elismert teljesítménnyé. No, de mire mennénk, ha nem erről lennénk híresek, igaz?
 
No, ki hát Fodor Lengyel Zoltán? Avagy, rövidebben és ismertebb nevén: Zoltán? Egy festő, útban a zenit felé, aki most kicsit megpihen a Zeniten. Vagy a Zenitben. 1963. március 1-én – a Halak jegyében – született Budapesten. Képzőművészeti tanulmányait Ficher Ernő magántanítványaként kezdte, majd Párizsban a Sorbonne Egyetem grafikus szakán folytatta, miközben Magyarországon az ELTE magyar-történelem szakán is tanult. Húszévesen nyitotta első kiállítását a francia fővárosban, ahol exkluzív szerződést kötött a Galeria Art 3000-rel, majd 1986-ban a galéria művészeti vezetője és társtulajdonosa lett. A nyolcvanas évek elejétől napjainkig több mint 170 kiállítást rendezett Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Oroszországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Jelenleg Madridban él és alkot, s vezeti az általa létrehozott kortárs spanyol–magyar Alapítványt, a Fundación Apoyo el Arte-t. Számos művét láthatjuk nemzetközi gyűjteményekben, intézmények és kortárs múzeumok falain. Pályafutása során megjelent 11 könyve, közel száz kiadványa, valamint munkáinak reprodukcióit láthatjuk grafikai alkotásokban, kerámiai alkotásokon és egyéb más kiadványokban és címlapokon is. Életéről és munkásságáról számos televíziós dokumentumfilm készült különböző országok TV-csatornáin, valamint közel 400 riportot és egyéb médiaszerepléseket tudhat magáénak.  
 
Legújabb – Újjászületésem címen összeállított – sorozatáról pedig meséljen az, aki már láthatta Madridban: Concha Hermano, műkritikus. „Tematikája felhívja a figyelmet egy az árulásokkal, harcokkal, sötét háborúkkal és emberi gonoszságokkal teli tökéletlen világban annak a lehetőségére, hogy lelkünket, szívünket a hiten, szépségen és az esztétikai gyönyörökön keresztül még megmenthetjük” – írja. – „Születés és újjászületés, egy művész életének alapmotívumai. Motorja az alkotásnak, vágya a megformázásnak. Az „Újjászületésem” sorozat örök törvényű dolgokról gondolkodik, melyekhez a saját, személyesen is megélt tapasztalatok feldolgozásán keresztül jut el a művész. A gondolkodásmód most is tökéletesen illeszkedik Zoltán művészi világába, emlékeztetve minket folytonos érdeklődéséről, az ember és az emberiség felől, melyet általában az örök harmóniát és gyönyörűséget kutatva a női test szépségén keresztül mutat be. Finom vonalak között, melyek a víz mélyét, a napsugár csillogását vetítik felénk, születnek újjá a testek, indákból, kövekből szőtt háttérben. Egy új élet megszületésének vagyunk tanúi. Közel ötven vásznon keresztül kísérhetjük a kibontakozást” (majd, hamarosan, szakítom meg a leírást, készülődik ugyan ennek lehetősége is, de most még ebből csupán kilenc műben gyönyörködhetünk; na ja, Hermano könyvet írt róluk, valamennyit láthatta), folytatja is „csodálhatjuk a természeti elemek és az élő emberi test egyesülését, az energiákkal teli mozgalmasságot, a vágyak izgalmát. A festményeken átüt a jókezű grafikus technikai biztonsága, ahogy a színekkel való könnyed bánásmód is, melyet kiegészít a dombormű egzotikumának használata, mintegy újra hitelesítve előttünk Zoltán mély és filozofikus művészi világát”. Nos, kíváncsian várjuk.
 
Ismételjük meg a vernisszázs helyét is idejét: Zenit Budapest Palace Hotel (1052 Budapest, Apáczai Csere János utca 7), megnyitó június 30, szombat, 18 óra, megtekinthető 2012 július 10-ig.