Volt egyszer egy zenekar, úgy hívták: Vidámpark. Aztán ez a zenekar kilépett önmagából, és Őz Zsolt mindenes poétát hátrahagyva lett egy másik zenekar. Na, ez a colorStar, amely legalább olyan robbanásveszélyesnek bizonyult anno, mint az ominózus tévékészülék. A trance-es, progos, etno-technós, pszichedelikus és szürreális zene majdnem mindenhez passzolt, így tökéletes társ volt belső utazáshoz, réveteg ücsörgéshez, vagy épp új világok felfedezéséhez is.
 
És bár a partyzós, élőzenés live act, amelynek egykor a Másfél, és a Korai Öröm voltak a legemblematikusabb zenekarai ma már nem annyira megy, a colorStar továbbra is aktuális. Az 1998-as, programadó HeavenIceTrip! után easy listeninges, nu jazzes irányba (VIA La Musica) mozduló társaság a nulla-nullás években is megtalálta közönségét. A tagcserék után elkövetett, tavasszal kiadott Flow című album táncos, sokszínű, rétegzett, változatosan effektezett szintetikus klubzenéje azzal együtt is újszerű, hogy a zenekar rég elhullatta már csikófogait.