...amelyben Adam Sandler a legjobban fizetett férfi színészek egyike, óhatatlanul pusztulásra van ítélve. Mert ez nem jelenthet mást, minthogy neve a felvilágosult XXI. században is tömegeket vonz a mozikba. Mégpedig bizarr módon nem reszelőnyelvvel és zsigerzacskóval rendelkező élőlényeket, hanem a keresőképes réteget. Mindenesetre kár lenne tagadni: filmográfiájának akad néhány darabja, melyen titokban el-elvihogtunk magunkat (Apafej, Kótyagos szerelem), az Apa ég! azonban – akárcsak a Jack és Jill – újfent poéntechnikai diszkóbalesetek sorozata.
 
Bizonyos szempontból azonban mégsem tipikus Sandler-mozi, a forgatókönyvírók ugyanis a kutyaszart következetesen kihagyták a potenciális humorforrások közül. Ezt leszámítva azonban semmiben nem kapunk mást, mint amit (anti)hősünktől korábbi produkcióiban megszokhattunk: gyenge karaktereket, rosszul felépített, faék egyszerűségű vicceket, valamint elemi erejű ripacskodást. Utóbbit természetesen főként Sandler jóvoltából, aki ezúttal tajparaszt alkoholistaként kutatja fel évtizedek óta nem látott fiát. Tudniillik, több tízezer dolláros tartozást halmozott fel, Todd pedig az évek során pénzes üzletember lett. A fiú új rokonságát legalább annyira sokkolja apja felbukkanása, mint minket Susan Sarandoné egy hasonló kaliberű filmben.