...egymástól függetlenül keverednek pikánsabbnál pikánsabb kalandokba. Egy amerikai operarendező Rómába érkezik megismerkedni lánya szíve választottjával, és a másik örömapában hatalmas operaénekesi tehetséget fedez fel. Végül egy fiatal építészhallgató veszélyes szerelmi háromszögben találja magát, miközben idősebb énje kéretlen tanácsait is kénytelen végighallgatni.
 
Akik a 100 százalék limonádé Vicky Cristina Barcelona és a kiábrándítóan érdektelen Férfit látok álmaidban után már lemondtak az önismétlésbe beleragadt Woody Allenről, azok számára jó hír, hogy a bűbájos Éjfélkor Párizsbant követően a rendező megint tud valami érdekeset mutatni.
 
Az újabb európai nagyvároshoz szóló szerelmi vallomás egyrészt kompakt kis pályaösszegző darab: a fantasy elemmel visszaköszön benne az előző opus, a már említett Éjfélkor Párizsban, ezenkívül az Annie Hall–Manhattan-tengely mentén bonyolódó értelmiségi szerelmi gyötrődést sem kell nélkülöznünk, sőt a gyakran felvillanó abszurd humornak köszönhetően még az egészen korai Woody Allen-vígjátékok (lásd pl.: Banánköztársaság) hangulata is megjelenik. A jelek szerint ráadásul a direktor újabban némi megújhodásra is hajlamos, hiszen reflektál olyan aktuális dolgokra is, mint az 1,5 másodperc hírnév-jelenség. Nem is rossz.