...és a Kidobós: Sok flúg disznót győz is beugranak referenciaként, szóval nem kell pont norvégnak lenni ahhoz, hogy egy jól bejáratott formulát valaki ügyesen vigyen vászonra – de egy kis észak-európai idiotizmus azért segít.
 
Ami azt illeti, a norvég filmgyártásnak jó évei vannak mostanában. Hatalmas siker volt világszerte a nálunk a Titanic Filmfesztiválon futott horrorvígjáték/áldoku, A trollvadász, pár hete került nálunk is a mozikba a szintén nemzetközi sikereket arató Fejvadászok, és most jön Ole Endresen fesztiválkedvence, a King Curling, ami ugyan nem tesz le újat az asztalra, de amit csinál, azt jól csinálja. 
 
Eleve ott van a curling, és tényleg nem akarok senkit megbántani, de ha van értelmetlen, az izgalmat és az igazi teljesítményt nélkülöző sport, hát ez volna az, vagyis igazán hálás alapanyag egy vígjátékhoz, abból is a lehető legidétlenebbhez. Itt jön képbe Truls Paulsen (Atle Antonsen, John Cleese kissé elhízott skandináv hasonmása), a curling perfekcionista bajnoka, aki heveny idegösszeroppanás után tér vissza a jégre pohos csapatával, hogy a pénznyereményből egy régi barátja tüdőlebeny-műtétjét finanszírozza. Persze nem a kiszámítható történet viszi el a filmet, hanem a valóban idiotizmusba hajló arcok és a rendező tökéletes vígjátéki időzítése – mert nem mindegy, hogy egy poént meddig tartunk ki, és mikor engedünk el!