Kovács Ákos tehetséges ember. Tehetséges és vérprofi. A kilencvenes évek elején Hauber Zsolttal és Menczel Gáborral pontról pontra építették fel a Bonanza Banzait. A Depeche Mode-szekvenciák másolásával olyan őrületet sikerült generálniuk, amire itthon a Piramis-láz óta nem volt példa.
 
Elindult a banzáj. Bár nem írt soha vidám dalt, Ákos kvázi-vallásos, éjfekete szövegvilága minden kóbor lélekhez utat talált. Egy nemzedék öltözött feketébe, a tinik együtt gyászolták a jövőt. Aztán beszűkölt a tér és az idő, Ákos pedig új törvényt írva átlépett egy olyan tartományba, ahol már csak saját magával kellett egyeztetnie a művészi koncepciót. A szólópálya így további elismeréseket hozott. Albumai sorra aranyozódtak be, és jutottak platina státuszig. Az énekes, zeneszerző, szövegíró, költő, alkalmi színész és kliprendező neve pedig minden esetben minőséget jelölt, és jelöl azóta is. Az idei utolsó koncerten minden bizonnyal előkerülnek a legújabb elektronikusra szabott maxi, az Előkelő idegen számai is.
 
És még valami. A metálosoknak is ünnep lesz ez a nap. Délután kettőtől nagyjából óránként a Superbutt, az Ignite, a Moonspell, a Hammerfall, a Lacuna Coil és Dimmu Borgir keménykedik a Magyar Zenei Nagyszínpadon.
 
fotó: Kiss Krisztina (www.akos.hu)