A film megértéséhez alapvetően fontos háttérinformáció, hogy a megszületéshez szükséges anyagiak zömét egy nemzetközi szinten ismert rummárka, illetve egy reklámügynökség állta, ami nyilván garantálja, hogy nem a havi szinten pár dollárból élő köznép problémáit fogjuk megismerni, hanem a szigetország izgalmasabb és fotogénebb oldalát – ami végső soron nem feltétlen rossz dolog. Hét rendező hét kisfilmjével a hét 7 napját mutatja be, és bár van néhol átfedés a szereplők és a motívumok között, alapvetően hét különböző stílusról van szó, ami szintén nem rossz dolog, ugyanakkor ezzel az is borítékolható, hogy még a legideálisabb néző sem fogja mindet egyformán szeretni.
 
Gyors felsorolásként íme, a nevek: a francia Laurent Cantet (Az osztály) és Gaspar Noé (Visszafordíthatatlan), az inkább színészként ismert Benicio Del Toro, a spanyol Julio Medem (A szex és Lucia), a palesztin Elia Suleiman, az egyetlen kubaiként Juan Carlos Tabío (Bőségszaru, Eper és csokoládé) és az argentin Pablo Trapero (Carancho). Jelen sorok írója hétből négyet tart jónak, kettőt elfogadhatónak, egy darab idegesítette, a javarészt reggaeton – jelen esetben cubaton – zenét pedig végig szerette. Összességében ez elfogadható, a rumnak pedig jó reklám.