Mapplethorpe VI.
Akár ismerjük a művészt, akár nem, a Ludwig Múzeum Robert Mapplethorpe tárlatán járva egy olyan tiszta és színes világ tárul elénk, amely el is feledteti velünk, hogy igazából minden fekete-fehér.
Kapcsolódó cikkek
Mapplethorpe mindig is előnyben részesítette a fekete-fehér fotózást, színes munkái valahogy mégis keretet adnak munkásságának, a pályája elején készített polaroidokkal és az élete végéhez közeli virágos csendélet sorozatával, mely a lehető legtöbbet mesélő és érzelmekben dúskáló sorozatok egyike. Bár Mapplethorpe szexuális tematikájú képei váltották ki a legtöbb botrányt, virágos csendéletei számomra szintén provokatívak, az ártatlan virágok érzelemmentes műfaját újrafogalmazó alkotások. Mindenki csodálja őket - míg a Farok sorozatát pironkodva nézzük végig -, pedig erősen sugárzik belőlük a magány, az egyedüllét, a halál gondolata, melyek összecsengenek az érzékiség, az erotika metaforáival; elég csak végigtekintjük, milyen virágokat vett modelljéül: Liliom, Orchidea, Nárcisz, Rózsa, Kála, Tulipán, stb.
A virág, aminek nemcsak színe, illata, de lelke is van. Ami igazán szép, lehet mérgező vagy szúrós, de a legtöbbet adó, és mégis el tud hervadni. Az Orchidea: ami az örök szerelmet, vágyat, szépséget, finomságot jelképezi, nem utolsó sorban a méltóságot - akár a halálhoz. Ez a trópusi, meleget kedvelő növény is speciális gondozást, ápolást igényel. A Liliom: odaadást, rajongást és a tisztaságot szimbolizálja, emellett a babonák szerint nem szabad e virág mellett elaludni, mert az ember örök álomba szenderülhet. Talán nem véletlen, hogy Mapplethorpe halála előtte ezt a két virágot örökítette meg a leggyakrabban.
Ezek a csendéletek/vágyak, nemcsak jelentéssel bírnak, hanem olyanok, mint egy tökéletes színdarab utolsó jeleneteinek főszereplői. Ahhoz, hogy jól játsszák el a vég és a halál jelenetét, Mapplethorpe még a víztől is megfosztja őket. A tökéletes színész így tudja jól eljátszani szerepét, majd meghajol, és távozik egy új életbe. A virágok, amelyek Mapplethorpe helyett beszélnek, egyben önarcképek is, akár az a sétapálcás önarcképe, ahol nem önmagát állítja előtérbe, hanem a halál metaforája kapja meg a végső tiszteletet.
Robert Mapplethorpe: Két tulipán, 1984
© Robert Mapplethorpe Foundation. Used by permission.
A virág, aminek nemcsak színe, illata, de lelke is van. Ami igazán szép, lehet mérgező vagy szúrós, de a legtöbbet adó, és mégis el tud hervadni. Az Orchidea: ami az örök szerelmet, vágyat, szépséget, finomságot jelképezi, nem utolsó sorban a méltóságot - akár a halálhoz. Ez a trópusi, meleget kedvelő növény is speciális gondozást, ápolást igényel. A Liliom: odaadást, rajongást és a tisztaságot szimbolizálja, emellett a babonák szerint nem szabad e virág mellett elaludni, mert az ember örök álomba szenderülhet. Talán nem véletlen, hogy Mapplethorpe halála előtte ezt a két virágot örökítette meg a leggyakrabban.
Ezek a csendéletek/vágyak, nemcsak jelentéssel bírnak, hanem olyanok, mint egy tökéletes színdarab utolsó jeleneteinek főszereplői. Ahhoz, hogy jól játsszák el a vég és a halál jelenetét, Mapplethorpe még a víztől is megfosztja őket. A tökéletes színész így tudja jól eljátszani szerepét, majd meghajol, és távozik egy új életbe. A virágok, amelyek Mapplethorpe helyett beszélnek, egyben önarcképek is, akár az a sétapálcás önarcképe, ahol nem önmagát állítja előtérbe, hanem a halál metaforája kapja meg a végső tiszteletet.
Robert Mapplethorpe: Két tulipán, 1984
© Robert Mapplethorpe Foundation. Used by permission.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek




