Halálos mélység
Pioneer, 2013 Színes, feliratos norvég thriller, 106 perc
Én bizony nem lennék mélytengeri búvár, nem bírnám a mélység bezártság érzetét, az oxigénhiányt, a búvárharang klausztrofóbiás hangulatát, és persze rettegnék a hirtelen nyomásváltozással járó keszonbetegségtől. A Halálos mélység sem kifejezetten búvártoborzásra készült.

A 80-as évek legelején járunk, amikor a norvég partok mentén hatalmas olaj- és gázkészleteket fedeztek fel a mélyben. A gyors kiaknázásukhoz a technológiát az amerikaiak biztosították, az emberanyagot főleg a norvégok. A tapasztalt norvég búvárok közé tartozik Petter (a mindig rendkívül intenzív Aksel Hennie), aki öccsével együtt elsőként merül a tengerfenékig, ám egy tragikus baleset nem csak a csővezeték lefektetését sodorja veszélybe, de politikai intrikákat és egy thrillerbe illő eseménysorozatot is beindít. Szegény búvárunk, aki a jelek szerint enyhe agykárosodást is szenvedett – és ez a részlet nagyban befolyásolja a film képi világát és a cselekményt is -, azt sem tudja, kihez forduljon és kiben bízhat. 

Erik Skjoldbjærg előző, 1997-es, amerikai remake-et is megélt Álmatlanság című filmjében is a bizonytalan érzékelésnek kitett, megzavart elme reakcióit vizsgálta szélsőséges helyzetben, itt azonban kicsit sokat vállalt magára. Egyszerre mutatja be az ember és a természet heroikus küzdelmét és egy, minden jel szerint aljas politikai játszma sötét oldalát, és bár részben sikerrel járt, a film azért ennél sokkal jobb is lehetett volna. 

Vízer
2014.04.11