A Fehér isten Cannes-ból elhozta az Un Certain Regard szekció fődíját és számos területen kerül majd forgalmazásra, vagyis a recept működött, pedig Mundruczó kockáztatott, ugyanis nehezen emészthető művészfilm helyett ifjúsági filmet készített, pazar technikai kivitelezésben, igaz, kedvenc karakterszínészei nem tűntek el teljesen. 

Hőse egy 13 éves kislány (a kezdő, de meggyőző Psotta Zsófia), akinek kedvenc kutyája az utcára kerül, mert korcs, és a filmbeli Magyarországon nincs helye. Ám a kutya mindent túlél, az utcát, a viadalokat, a sintértelepet, majd társait maga köré gyűjtve bosszúhadjáratba kezd, míg újra szembe nem találkozik egykori gazdájával. A történet elejét meghatározó politikai allegória azonban meghökkentő módon hamar elfelejtődik, pedig érdekes vonal lenne, hogy átadja helyét egy tinifilm szokásos eseményeinek – lásd a lány konfliktusát apjával, közeledést a helyes fiúhoz az osztályból – a játékidő közepén még oly erős kutyás szál pedig az erős kezdés után kezd ellaposodni, a nehéz munkával leforgatott nagy támadás hatása a vártnál jóval kevésbé sokkoló. Persze én régi kutyás vagyok, ezen a téren nekem nehéz újat mondani. Igaz, is, a filmben szereplő, menhelyekről „beválogatott” kutyák egy része még mindig örökbe fogadható, tessék egyet hazavinni!