Monsters - Sötét kontinens
Monsters: Dark Continent, 2014 Színes, feliratos, angol háborús sci-fi, 119 perc
2010-ben készült egy alacsony költségvetésű, mégis csodás látványvilágú film, a Monsters, ami azonnal sztárt csinált rendezőjéből, Gareth Edwardsből, és ami sokakat elbűvölt, megint másokat zavarba ejtett.

Akárcsak az eredeti Monsters-film a laza értelmezésben vett folytatás is számos műfaj keveréke. Egyszerre háborús dráma, szörnyfilm, társadalmi és politikai metafora, és még egy kis ez meg az, de ami az első filmnek a javára vált, az itt most sokszor zavaró, és nem csak zavarba ejtő. Az űrből érkezett, többnyire békés titokzatos behemótok itt is inkább háttérként szolgálnak, miközben fél tucatnyi amerikai katona első bevetését követhetjük valahol a Közel-Keleten egy tapasztalt őrmester kezei között, merthogy Amerika már nem csak a helyi lázadókkal harcol. Elég annyit mondanunk, hogy a küldetés nem indul, és nem is folytatódik jól. 

A rendezést vállaló elsőfilmes Tom Green – Edwards, aki azóta megrendezhette a gigaköltségvetésű Godzillát, itt csak executive producerkedett – kétségkívül sok mindenhez ért, és sok mindenhez nem. Mert a Sötét kontinens különböző rétegei alatt egy jó film lapul, de mélyre eltemetve. A film telis teli van olyan képekkel és jelenetekkel, amiket bármely nagyköltségvetésű hollywoodi produkció megirigyelhetne, de hiányzik mögülük az egységes, áramvonalas, igazi hangsúlyokra épülő történet. A szörnyek megint zseniálisak, és nem csak megjelenésükben és mozgatásukban, de az általuk képviselt jelentéstöbblet révén is, és egyáltalán nem látszik, hogy viszonylag kevés pénzből kerültek a vászonra, a lassan megtébolyuló főtörzset alakító Johnny Harris pedig lenyűgöző. A fehér lovakat és a röpülő galambokat viszont igazán elhagyhatták volna. 

Vízer
2015.05.28