Snoop Dogg: Bush
Snoop Dogg újfent visszavedlett Snoop Doggá. Már ami a névválasztást illeti. Minden más szempontból fényévnyi távolságra került egykori önmagától. Igen, a 2013-as Reincarnated lemez reggae-s vonala korántsem egy alkalomra szóló eltévelyedés volt.

A jelek szerint a szertári csontváz alkatú gangsta rapper kísérletezési hajlamai továbbra sem lanyhulnak. Ám míg két évvel ezelőtti albuma egyszeri érdekességként maximálisan megállta a helyét (már csak azért is, mert Snoop Lion fedőnéven készült), addig Bush tökéletes vakvágány. Hogy egy összetéveszthetetlenül egyedi stílusú hiphopelőadó miért érzi szükségét, hogy mérhetetlenül elcsépelt és löttyedt r’n’b-funky elegyet izzadjon ki magából, arra nem létezhet ésszerű magyarázat. Ha csak nem a kreativitás lanyhulása. 

A Steve Wonderrel megerősített California Roll még nem különösebben vészjósló, leszámítva Snoop autotune-nal „feljavított” dallamos énekkísérleteit. Az egyéniség kétségbeejtő hiánya azonban így is üvölt a szerzeményből. A beszarásig nyári és laza This City fröccsöntött funky dallamai azonban már nem tartoznak a „bocsánatos bűn” kategóriába. Egy ehhez hasonló szerzeményt akkor is kikérnénk magunknak, ha egy bel-budai diszkóban harsanna fel, ahol a hawaii ing mellett fehér vászonnadrág és makkos cipő az előírt dresscode. Ezt követően pedig nem kevesebb, mint hét dalon át telítődhetünk a tökéletesen átlagos, természetes összetevőket csak nyomokban tartalmazó r’n’b áradattal. A záró I’m Ya Doggba talán szorult egy minimális lélek, de az is lehet, hogy maga a tudat, miszerint hamarosan a lemez végéhez érünk, teszi hallgathatóvá.

Volt már rá precedens, hogy egy illusztris gangsta rapper úgy érezte, nincs mondanivalója a műfajon belül, ezért egyéb projektekbe fogott. Ám míg Ice-T a Body Counttal egy minőségi lemezt hozott össze, addig Snoop Dogg ütvefúróval esett neki saját legendájának. 

Trooper
2015.06.05