A dán lány
The Danish Girl, 2015 Színes, magyarul beszélő, amerikai-angol-német életrajzi dráma, 120 perc
Minden adott volt, hogy A dán lány az év egyik fontos és emlékezetes filmje legyen. Hivatkozási pont, amitől elájulnak vagy pont a hajukat tépik a gender-elméletészek, valami olyan, ami kérdéseket szegez nekünk és állásfoglalásra késztet.

De az első ismert transznemű, az Einar Wegenerből Lili Elbévé átlényegülő dán tájképfestő életét – főként a házasságát és nemi identitáskeresésének éveit – feldolgozó mozi nem lett több egy átlagos kosztümös életrajzi filmnél, egy sikeres regény korrekt adaptációjánál.

Az 1920-as évek Koppenhágájának és Párizsának atmoszféráját érzékletesen bemutató film alapjául szolgáló bestseller a tényeket némileg szabadon értelmezve, de felkavaróan mesélte el a férfitestbe született női lélek és a hozzá élete végéig hűséges festőnő feleség szerelmének szomorú történetét. Fájdalom, hogy a sok jelentkező közül befutó Tom Hooper (A király beszéde, A nyomorultak) úgy nyúlt a témához, mint amikor az ember gumikesztyűben mosogat: igaz, hogy nem marja szét a kezed a szer, de így nincs sok értelme. 

A dán lány azt sugallja, hogy nőnek lenni nem több, mint szép ruhákban kelletni magunkat, és őzikeszemekkel pillogni a férfiakra. Ez lehetett az oka, hogy az Einar/Lili bőrébe bújó Eddie Redmayne teljesen félreértette a szerepét: már-már transzvesztita-paródiát nyom, amit a lassan védjegyévé váló hunyorogva mosolygós nézéssel próbál színesíteni. Olyan nehéz bárhogy is viszonyulni a karakteréhez, hogy amikor belép a képbe a gyerekkori barátot alakító Matthias Schoenaerts, titkon azt reméljük, hogy szenvedélyesen karon ragadja a férj nélkül maradt feleséget játszó, cuki Alicia Vikandert, és elkezdődik egy másik film – kettőjükkel.  

zsinora
2016.01.25