„Po segít abban, hogy kapcsolatban maradjak a bennem élő gyerekkel” - Jack Black
Bár idehaza a mozikban főképp magyar szinkronos változatban találkozhatunk Póval, a legendás kungfuzó pandával, Jack Black nem csak a hangját, hanem a személyiségét is kölcsönözte a figurának, akinek immár harmadjára bújhatott a bőrébe a Kung Fu Panda 3.-ban.

Mit gondolsz, Po karaktere miért lett ennyire népszerű? 

 

Mert keveredik benne az ártatlanság a naivitással. Nem ő a legfényesebben ragyogó villanykörte a barkácsáruházban (nevet), de az emberek könnyen tudnak azonosulni az emocionális tisztaságával, a kedvességével és a kungfu iránti elkötelezettségével, és a maga módján kifejezetten bölcs figuráról van szó. Egyszerre balfék és egy csodálatos, mágikus teremtmény, és ez a kettősség nagyon tetszik az embereknek. 

 

Benned is van valamennyi Po személyiségéből? 

 

Egy kevéske, de sok szempontból Po eléggé azonos velem. Például a hangomat sem változtattam meg miatta úgy, mint sok más szinkronmunkám esetében. Nem beszélek mélyebben vagy mackósabban miatta, egyszerűen a hangom egy ártatlanabb csengésű tónusát használom. Azt hiszem, Po segít abban, hogy kapcsolatban maradjak a bennem élő gyerekkel, és kicsit olyan, mint én fiatalabb koromban. Szeretem őt játszani, mert segít abban, hogy ne feledkezzek meg a gyermeki énemről és a játék fontosságáról. 

 

Az új filmben az apai vonal igen erős szereppel bír… 

 

Igen, ráadásul Po elég hasonló kapcsolatot ápol az igazi és a nevelőapjával, ahogy én is a saját apámmal és nevelőapámmal. Én is imádom mindkettőjüket, ahogyan Po is szereti őket. Sok ember nőtt fel két apa mellett, így ők könnyen tudnak azonosulni Póval. Manapság a sok válás miatt az emberek 50%-ának van nevelőapja vagy nevelőanyja. 

 

Végig egyedül vagy a stúdióban a szinkronmunkálatok közben? 

 

Stephen Kearin volt a segítségemre, aki egy fantasztikus szinkronszínész, és ő játszotta el az összes többi karaktert, akivel közös jelenetem volt. Nem csak az én esetemben volt ez így, a többi szinkronszínésznek is ő segített. Stephen egy igazi kaméleon, aki elképesztő one man show-t tud lenyomni csupán a hangja segítségével. A forgatókönyvet csak alapnak használtuk, és elképesztően sokat rögtönöztünk. Ott voltunk egész nap összezárva ketten, így rengeteget marhultunk. Nem tudom, hányat használtak fel a rögtönzéseink közül, de az biztos, hogy mi kitettünk magunkért. 

 

Po mester a harcművészeteknek. Neked vannak ez irányú tapasztalataid? 

 

Gyerekkoromban egy éven át vettem karateleckéket, aztán később egy éven át dzsúdóztam is. Néhány kungfuórára is elmentem a felvételek előtt, hogy meglegyen a hangulat, hiszen mégis csak én vagyok a Kung Fu Panda! 

 

Találkoztál már igazi pandákkal? 

 

2011-ben az Atlantai Állatkertben meglátogattam egyet. Van egy keresztelő-ceremónia, ha egy panda eléri a száznapos kort, és őt a filmek után Pónak nevezték el. Kicsit azért tartottam tőle, hiszen mégis csak egy vadállatról van szó. Jeffrey Katzenberg (a DreamWorks CEO-ja – a ford.) sokkal bátrabb volt nálam, ő meg is simogatta. Jeff piszkált, hogy miért vagyok ilyen gyáva, de mondtam neki, hogy én csak távolról szeretek gyönyörködni a pandákban. 

 

Te magad is apuka vagy. Milyen érzés apának lenni? 

 

Csodálatos. Pusztán az is nagyszerű, hogy ott vagyok, és ezáltal van kihez fordulniuk a srácoknak. Az apaság arról szól, hogy felkészíted őket arra az időre, amikor te már nem leszel velük. Tudom, hogy ez sötéten hangzik, de pont az a lényege, hogy önállóságra neveld őket. 

 

Tulu/InterCom
2016.03.14