Halj már meg!
Halj már meg!, 2016 Színes, magyar fekete komédia, 105 perc
Old school sztárparádé a magyar filmművészet régi nagyjaival egy rendezőtől, aki közel ¾ évvel a filmje premierje előtt itt hagyott bennünket. Kamondi Zoltán váratlan halálával filmjét a munkatársainak kellett befejezni, így nem csoda, hogy a végeredmény toldozott-foltozott hatást kelt.

A fekete komédiának szánt cselekményből a játékidő feléig még a nevettetési szándék is hiányzik, és amikor elkezdődik a poénkodás, addigra már egyáltalán nem illik a filmben korábban látottakhoz. A sztoriban Pócsné meglátogatja nemrég elhunyt férje szeretőjét, aki még egy lányt is szült Pócsnak. A férfi a mozdonyvezetés mellett műkincseket csempészett, és a halálával az utolsó szállítmánynak nyoma veszett, pedig sokaknak fáj rá a foga. Halvány Guy Ritchie-utánérzést kapunk, de ez is kevés, ugyanis a film annyira nem találja a megfelelő arányokat semmiben, hogy iskolapélda lehetne a „Hogyan csináljunk nézhetetlen filmet?” órán a Filmművészeti Egyetemen.

Tulu
2016.11.24