„Megpróbálunk a társadalom minden szögletébe beszivárogni” - Sós Ágnes
A Pesti Est exkluzív interjúja
A Szerelempatak rendezője az utóbbi öt évben a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál egyik igazgatójaként hallatott magáról. Január 28-án immár ötödször rajtol el a fesztivál, és Ágnes segített nekünk eligazodni a negyven filmet tartalmazó programban.

Voltak már korábban is az országban dokumentumfilmes fesztiválok. Hogy jött az ötlet, hogy kellene még egy?  

Olyan hivatalos nemzetközi dokumentumfilmes fesztivál, ahol nincsenek tematikai és életkori megkötések – nem etnográfiai, nem emberi jogi stb. –, hanem bármely kreatív dokumentumfilm bekerülhet a versenyprogramba, még nem volt korábban. Nálunk minden film alkotója a fesztivál vendége és a közönséggel beszélgethet, nemzetközi zsűri és komoly pénzdíjak vannak, és egy ilyen dokumentumfilm-fesztivál hiányzott a palettáról, innen is jött az ötlet. Amikor a Szerelempatak című munkámmal jártam a világot, láttam, hogy milyen csodás fesztiváljai vannak a dokumentumfilmeknek szerte a világban, és innen jött az ötlet, hogy nekünk is szerveznünk kellene valami hasonlót, mert Magyarország fehér folt volt a térképen.  

Ötévesek vagytok. Hogyan látod ezt az öt évet? Miben tudtatok fejlődni? 

A fejlődés nálunk annyit jelent, hogy a saját hibáinkból is tanulva évről évre egyre magasabb színvonalon csináljuk meg ugyanazt, szerencsére egyre több nézővel. A nézőszámunk jelenleg tízezer körül van, ami más európai fesztiválokkal összehasonlítva nagyon szerény, ám az egyéb magyarországi fesztiválokkal összehasonlítva már megálljuk a helyünket. Minden nálunk vetített film rendezőjét meghívjuk – ha ő nem tud eljönni, akkor a producer, az operatőr vagy a főszereplő is képviselheti a filmet –, és arra törekszünk, hogy ők és a közönség is jól érezzék magukat nálunk. A világban már jobban tudják, kik vagyunk, mint itthon. 

A nézők nagy részben ott maradnak a film utáni beszélgetéseken? Mi az eddigi évek tapasztalata? 

A magyar közönség eleinte gátlásos volt, és általában amikor a stáblista elindult, a sötétség leple alatt kislisszantak a teremből, de évről évre egyre többen maradtak. Most ott tartunk, hogy a közönségnek bőven több mint a fele ott marad, de olyan is előfordul, hogy szinte mindenki. Persze ez erősen filmfüggő. Attól függ, mennyire maradtak a nézőben kérdések a film megnézése után. 

Magyarországon a filmes fesztiválok terepét általában a művészmozik jelentik, a ti helyszínetek mégis a Cinema City Aréna. Miért? 

Úgy éreztük, a művészmozik nem becsülték meg a munkánkat, és olyan anyagi követelményeket támasztottak az irányunkba, amiket mi nem tudtunk teljesíteni, mivel egy kis költségvetésű fesztivál vagyunk. A Cinema City Arénával sikerült tisztességes gazdasági alapon megállapodni, vagyis osztozunk a bevételeken, ami számunkra tökéletesen megfelel. A másik, hogy a fesztiválunknak három normális méretű teremre van legalább szüksége, és ennek egy multiplex mozi könnyebben tud eleget tenni, mint egy art filmszínház. Ráadásul egy kiváló technikával felszerelt mozi manapság minimum követelmény. Arról nem is beszélve, hogy a dokumentumfilm körüli tévhiteket, tudatlanságot, egy „klasszikus” mozi, mint helyszín kevésbé oszlatja el, mint egy modern létesítmény. Gondolok itt arra, hogy a dokumentumfilmekről nem mindenki tudja, hogy ezek hús-vér filmek a meztelen valóságról. 

Mit gondolsz, a multiplex közönséget is érdekelheti a programotok? 

Megpróbálunk a társadalom minden szögletébe beszivárogni, mivel a filmjeink témái is a társadalom minden részébe beszivárognak. 

Egy filmet hányszor vetítetek? 

Negyven filmünk van, és egy filmet kétszer vetítünk le. Témák alapján négy szekcióba osztottuk be a filmeket. A szekciók elnevezései is beszédesek. A Meztelen üzenet szekcióban olyan filmeket mutatunk be, melyek üzenettel bírnak a világ felé, de olykor akár segélykiáltásként is felfoghatók. A Meztelen remény szekcióba olyan produkciókat válogattunk be, melyek valamilyen módon a kitörésről szólnak. Van-e reményed arra, hogy elfogadtasd magad, vagy kitörj valamilyen sablonból, környezetből vagy előítéletből? A Meztelen igazság szekció filmjei arról szólnak, hol tart most a világ. Hová jutottunk? A technika által hogyan csúsznak ki a dolgok az emberiség kezéből? Ezek nem tényfeltáró/oknyomozó filmek, hanem sztorik, emberi történetek, csak a mögöttük lévő tartalomnak mindig van valamilyen filozófiája. A Meztelen szenvedély szekciónk pedig a hivatástudatról szól. Olyan emberekről, akinek a hivatásuk mindenek fölött áll. Van filmünk állatorvosról, cirkuszművészről, bombahatástalanítóról és roncsautó-gyűjtőről is. 

Fesztiváligazgatóként talán nem szerencsés személyes kedvencekről beszélni, így azt kérdezem, hogy melyik filmek számítanak az idei legnagyobb fogásaitoknak? 

Minden filmünk magyarországi premier, a legtöbbet pedig csak itt, csak nálunk lehet nagy vásznon megtekinteni. Talán a tavalyi év egyik legjobban ünnepelt filmje az Apákról és fiaikról című mozi, ami egy valóban dzsihadista arab családot mutat be, ahol az édesapák a gyerekeiket bizony fanatikusoknak nevelik. Többen kérdezték, hogy le merek-e egy ilyen filmet vetíteni ma Magyarországon. Hogyne! Hiszen a mi fesztiválunk a gondolkodó emberek fesztiválja, hát miért ne mutatnánk meg? Puskaporos hangulatú az a filmünk is, amely főszereplői olyan kiszolgáltatott emberek, akik a fizetésükért a YouTube, a Google vagy a Facebook felületeiről minden olyan tartalmat törölnek, amire utasítást kapnak. Hogy embereket kínoznak vagy fejeznek-e le a terroristák, gyerekpornográfiát tartalmaznak vagy művészi meztelenséget, az mindegy. Ez a nyitófilmünk, a címe: Tisztogatók. Van filmünk a klónozás jövőjéről (Genezis 2.0), amiben a mínusz ötven fokban mammut-agyarakat kereső szibériai férfiaktól jutunk el a tudomány legújabb területeiig – a kutyádat „visszahozhatod”. Magyar premierjeink is lesznek. Varga Ágota filmje, a Fegyházlelkész azt mutatja be, hogy igenis lehet hasznos, ha egy lelkész egy börtönben valódi munkát végez. A másik magyar filmünk Bogdán Árpád Gettó Balboa című munkája egy nyolcadik kerületből boksszal kitörni próbáló fiatalember története.

Filmrendezőként milyen a fesztiválszervezés? 

Megtanít arra, hogy ne legyen féltékeny mások kiváló munkájára. Ha filmkészítőként látsz egy kiváló filmet, akkor azt gondolod, hogy „a fene egye meg, tudok-e én ilyen jó filmet csinálni". Ha fesztiváligazgatóként látsz zseniális filmeket, akkor azt gondolod, hogy „hurrá, marha jók ezek a filmek, amiket a kollégák csinálnak".

 

Az interjú videováltozata:

 


A Pesti Est Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál különszámát keresd a lelőhelyeken! A fesztivál programja szerepelni fog a január végi Pesti Est lapszámunkban is. 

Tulu
2019.01.08