A német zenekari aranykalitka
Németország hegemóniája a klasszikus zenében – főleg Herbert von Karajan „áldásos” ténykedésének jóvoltából – mondhatni monolitszerűen stabil és nehezen elbillenthető.

Persze ehhez nemcsak a sportkocsis maestro járult hozzá, hanem a – németekre sztereotípen jellemző precizitású – sajátos zenekari rendszer is, ami az Unesco védelme alatt áll. A kívülről ideálisnak tűnő rendszer azonban korántsem ideális a zenészeknek, akik a hierarchikus zenekari rendszer és a komoly szavazásokkal járó beválasztási procedúrák miatt egyik ideiglenes szerződéstől a másikig dolgoznak, hogy egyszer véglegesített és állandó álláshoz jussanak. A szigorú procedúra és az „aranykalitka” hátránya a zenekarok vérfrissítésében rejlik, ugyanis az akadémiákról frissen kikerülő művészeknek nem egyszerű valamelyik szimfonikus együttesben tartósan megvetniük a lábukat.

(thestrad.com)

2019.04.10