„Nem kapják meg azt a tiszteletet és lehetőséget, amire szükségük van” - Andrea Berloff
Andrea Berloff elsőfilmes rendezőként három olyan főszereplőnőt kapott A bűn királynőihez mint Melissa McCarthy, Tiffany Haddish és Elisabeth Moss, mégsem vígjátékot, hanem gengszterfilmet forgatott velük.

Mi volt a legnagyobb kihívás abban, hogy ezt a képregényt filmvászonra vidd? 

Úgy az egész. A helyszín önmagában hatalmas kihívást jelentett, mert New York mára már eléggé dzsentrifikálódott, a korhű helyszínek javának már lőttek. Fontos volt nekünk, hogy a filmünk autentikusan idézze meg a kort és a helyszínt, ezért egyrészt igyekeztünk olyan helyszíneket találni, melyek hihetőek voltak 1978-as utcaképekként, másrészt szükség esetén átváltoztattuk ezeket a helyszíneket vagy a díszlettervezőkkel, vagy a digitális utómunka során. A múltba kalauzoló filmek – szerintem korábbi munkám, a Straight Outta Compton is ide sorolható – lényege, hogy megmutassák, hogyan reflektál a múlt a jelenünkre. 1978 például fontos év volt a nőjogi mozgalmak szempontjából, tehát nem véletlen, hogy a történetünk éppen akkor játszódik. Ennek ellenére persze rengetegen negligálták a jogaikért küzdő nőket, és ez sajnos sok esetben a mai napig így van, még ha annyiban javult is a helyzet, hogy ma már a társadalom nagy része ezt elítélendőnek tartja. Úgy hiszem, ha látjuk, hogyan működött mindez a hetvenes években, az más perspektívába helyezi a mostani történéseket is. 

Volt valami a hetvenes évek öltözködési stílusában, amit nagyon szerettetek a szereplőkkel? Netán olyasmi, aminek örülnétek, ha sosem látnátok viszont? 

Azt hiszem, a színésznőim alaposan tisztába jöttek azzal, hogy a műszál nem a legkellemesebb ruhaanyag. Nem igazán rugalmas, bónuszként pedig nem engedi levegőhöz jutni a testet. Nem volt egyszerű ilyen anyagú ruhákba öltözve filmezniük a nyár közepén. (nevet) Sarah Edwards, a jelmeztervezőnk és jómagam is biztosak voltunk abban, hogy korhű ruhákat akarunk, ugyanakkor fontos, hogy a színésznőink menőnek tűnjenek a ruházatukban. Néhány korabeli ruha mai szemmel elég nevetségesen hat, ezeket próbáltuk kerülni. Sarah volt az Ocean's 8 jelmeztervezője is, hihetetlenül jó szeme van. Fantasztikus érzékkel rakta össze a hetvenes évekbeli ruhadarabokat. Imádtam a rengeteg gallért. 

A film főszereplői elég extrém szituációkba keverednek. Mi teszi lehetővé, hogy azonosulni tudjunk velük? 

Egy olyan szituációban ismerkedünk meg velük, amit bárki át tud érezni: ők hárman nem kapják meg azt a tiszteletet és lehetőséget, amire szükségük van. Szerintem mindenki tudja, hogy ez milyen érzés. 

Volt olyan pillanat az életedben, amikor neked kellett átvenned az irányítást, mert senki másra nem számíthattál? 

Nem történik ez meg mindnyájunkkal? Ez az alapszituáció, ha írok vagy rendezek egy hollywoodi filmet, de ugyanez a helyzet akkor is, ha csak együttműködésre próbálom bírni a kutyámat. (nevet)  

Mi volt ebben a projektben annyira vonzó, hogy nemcsak forgatókönyvíróként, hanem rendezőként is részt akartál venni benne? 

Még 2016 februárjában küldték el nekem a képregényt. Épp abban a helyzetben voltam, hogy nagyon hálás voltam az addigi karrieremért, sok jó lehetőséget kaptam, de úgy gondoltam, hogy itt az ideje a továbblépésnek, és rögtön éreztem, hogy ez az anyag alkalmas lehet erre. Végül fogtam minden engem érdeklő dilemmát és kérdést, és beledolgoztam ebbe a forgatókönyvbe. 

Mire számíthatnak a nézők, ha beülnek a filmre? 

Egy szórakoztató estére. Remélhetőleg a nézők szeretni fogják, hogy láthatják a kedvenc színésznőiket olyan szituációkban, amikben még nem láthatták őket korábban. Úgy hiszem, ahhoz, hogy a moziélmény fennmaradhasson, okot kell adnunk az embereknek, hogy kimozduljanak otthonról. És ez a film egy nagyon jó ok erre. 

A bűn királynői augusztus 22-től látható a magyar mozikban 

Tulu/InterCom
2019.08.12