A tárlaton bemutatott művészi formák skálája a keleti művészet inspirálta mozaikoktól a monumentális textilkollázsokon, festményeken és grafikai munkákon át az egész teret betöltő installációkig, valamint videoperformanszokig terjed. 

A Pattern and Decoration mozgalom a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig terjedő időszakban bontakozott ki az Egyesült Államokban. A hatvanas évek óta domináns minimalizmus antitéziseként kialakult csoport nemcsak az uralkodó művészeti irányzatok, hanem általánosságban a nyugatias értelemben vett „magas művészet” hegemóniájával helyezkedett szembe. Követői radikálisan megkülönböztették magukat az uralkodó művészeti irányzatoktól, például a minimalista vagy a konceptuális művészettől. Nemcsak a hagyományos művészeti fogalmakat kérdőjelezték meg, hanem tágabb politikai, társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, úgymint a feminista mozgalom törekvései vagy a bennszülött indián közösségek helyzete. A művek tematikai üzenete a tetszetősen dekoratív és megkapóan könnyed esztétikán keresztül került kifejezésre: munkáikkal a képzelőerő és a szín érzékiségét, valamint az élet feltétlen szeretetét ünnepelték. 

A képzőművészet és iparművészet határait elmosva, a Pattern and Decoration mozgalom nemcsak a dekoratív művészetek évszázados hagyományára támaszkodott tudatosan, hanem a nyugati művészeti kánonból száműzött keleti művészeti tradíció, így például az iszlám ornamentika forrásanyagára is.