Ebben a poétikus, az indiai tradíciókat aktívan megmozgató szólóban az élet ciklikussága kerül terítékre: a tánc örök ingamozgás, a hamuval teleszórt leplen pedig minden találkozásból újabb és újabb együttlét bomlik ki. A koreográfia nem spórol a szemkápráztató megoldásokkal, a tárgyaknak éppoly erős misztériuma lesz, akárcsak az embernek, a lélegzetelállító-abszurd helyzetek pedig egyre inkább meggyőznek minket arról: mágia igenis létezik.