Bëlga: Majd megszokod
(Crossroads)

Jó időszak ez a magyar underground rap számára: az IMMC bemutatkozó lemeze, a Scandallum után néhány héttel napvilágot lát a Bëlga első albuma is. A Stars on 98.6 című EstFM-maxin hallható óvodás gengszterparódiával feltűnt formáció az utóbbi évek egyik legjobb magyar lemezét készítette el.


"Ki ez a Bëlga? mi ez a Bëlga? mit akar ez a Bëlga? / honnan jött? merre tart? mi a célja? / négy feha magyar ritmusra szaval / két feha magyar zenéket kavar / ...kik lehetnek ezek? diákok? dolgozók? / a magyar pop életbe üde színt hozók?" Nos, ha minden igaz, a Bëlga története a buddhista főiskolán indult 1998-ban, ahol a négy későbbi rapper (Tokyo, Simson, Mégötlövés és a személyazonosságát oly féltve őrző Secretman) vallásfilozófiát tanult, majd a Tilos Rádióban folytatódott, ahol műsort vezettek és ottani DJ-kkel (először Titusszal, majd Lord Cursorral is) kollaboráltak, s ahol első felvételeik is születtek és terjedtek. A mostani hattagú felállás két éve létezik, azóta - nagy meglepetésre - második helyezést értek el a Pepsi Sztárcsináló tehetségkutatón és 2000 őszén felkerültek a már említett EstFM-maxira. Ezután vagy féltucat kiadóval próbálkoztak, míg végre valamelyik (a független Crossroads) hajlandó volt megjelentetni a lemezüket.A Majd megszokod a Bëlga eddigi életművének tükre: vannak rajta három-négy éve megszületett számok, és vannak, amelyek az utóbbi két hónapban lettek készen, olyanok is, amiket még koncerten sem játszottak, tehát még a rajongóiknak is újdonságot fog jelenteni (A gyaloglás vége, Bandzsa, Erős kép). Vannak, amik lemaradtak, mint a McDonald'sban való nyugatosodást megéneklő Meki vagy a romantikus Járunk vagy nem járunk?, de a lemez így is bő 71 perc és az rendesen ki van töltve.Ez lemez a maga kategóriájában tökéletes. A virtuóz baromkodás mesterműve, eszement, vitriolos humorú szerepjátékok sora, egy percig sem lehet röhögés nélkül kibírni. Az Ovi Ganxsta Zolee-paródia a négyévesek világára vetítve. A Maci pornográf mese karaoké közegbe helyezve. A Lyuk-lyuk szintén pornó. A népi dallamra húzott Nemzeti hiphop önmagáért beszél ("Csángó brékesek, szevasztok! Székely deszkások, szevasztok! Vajdasági falfirkászok, szevasztok! Felvidéki zsiványok, szevasztok!"). A Külföldi német-japán-szlovák halandzsa. A két BKV-s dal, mely itt Kalauz és Kalauz 2 címen, Szociológiai terepmunka alcímmel szerepel, a legelképesztőbb káromkodásáradat, ami Magyarországon valaha született, és a legviccesebb is. A Bandzsa egy pihentető dub vicc, aztán a Hello újabb városi sztereotípiákat ütköztet, a Sámán a new age lakótelepi paródiája másfél percben. Az Erős kép a depresszió paródiája. A gyaloglás vége meghökkentően kompetens hazai G-funk verzió (és itt gyorsan jegyezzük meg, hogy Titusz és Lord Cursor teljesen korrekt alapokat hozott össze a lemezre, és az MC-knek - a humoruk meg a rímeik mellett - a technikájuk is egészen rendben van, pedig a produkció már akár ezen feltételek nélkül, minimálkiszerelésben is zseniális lenne). A Hús a háziállatok és az őket elfogyasztó emberek abszurd kapcsolatát boncolgatja, a végén az Igazi hiphop pedig a Bëlga ars poeticája, amit már csak levezetésként követ egy ábrándos reklámdal a székletszabályzásról (Wunder Scheisse)."Bocsánatot kérünk, ha rosszak voltunk" - írják a borítón. Nincs bocsánat, kurva jók voltatok!


10/10
Déri Zsolt
2002.03.25