Előre!
színes magyar filmdráma 80 perc 2001
1984 tavasza: miközben Moszkvában élemedett korú funkcionáriusok váltják egymást a párt élén, Los Angeles pedig az olimpiára készül, Budapesten egy külvárosi iskolában úttörővé avatják Kerekes Misit és Kutas Zolit.


Ha valaki azt gondolja, hogy e két kiskamasznak semmi köze a világpolitika fordulataihoz, tökéletesen igaza van. Hőseinket ugyanis a frissen vasalt fehér ing, a vörös nyakkendő és az övcsat szentháromsága helyett sokkal prózaibb élmények hozzák lázba. Például egy doboz cigaretta, amit az ipartelep egyik zugában oly édes kaland volt kipróbálni; vagy éppen egy tábla Toblerone márkájú csokoládé, amely egy szekrény aljáról kerül elő - nem is beszélve a vágyak netovábbjáról, a videomagnóról, mely valami furcsa technikai trükk segítségével mindenféle izgalmas filmeket tud lejátszani, akár egy Orion márkájú tévén is.

Igen, a nyolcvanas évek közepén járunk, amikor az ország többségét Pirx pilóta kalandjai, valamint a Skála kópé hozzák lázba, és pusztán szűk kisebbséget képez az a néhány ember, aki a pártkongresszus elveiről, illetve a követendő ellenzéki stratégiáról vitázik.Az Előre! című filmnek mégis ők a hősei. Két kissrác, jóbarátok, akik együtt tervezik a nagy utazást, az elhajózást a szürke hétköznapokból; apáik: a hithű párttitkár (Gáspár Sándor) és az illegális kiadványokat gyártó tojásfejű értelmiségi (Váta Lóránd); illetve tanárnőjük, aki momentán nem tudja, hogy ki mellé álljon ebben a nagy kihívás-sorozatban.

Erdélyi Dániel első filmjét egy melankolikus felnövekedéstörténetnek szentelte: az Előre! árnyalat-hűen igyekszik felidézni a nyolcvanas évek hangulatát és tárgyi világát, miközben a barátság és megalkuvás példázatát meséli el. Szeretetteli film, mégis erőtlen. A nosztalgia erősebb benne, mint a drámai töltet, így aztán inkább a régmúlt kamaszidőket felidéző társaságok érezhetik igazán magukénak.
-horváth mihály-
2002.11.07