Foglalkozása: a színház
Mostanság már nem gyakori, de a régebbi filmeknél többször is előfordult, hogy úgy harangoztak be egy új alkotást: írta, rendezte és a főszerepet játssza: ... A színházi világban még kevesebbszer találkozhatunk ezzel az „egyszemélyes” példával, ezért is figyelemre méltó, hogy az utóbbi hat szezonban ilyen előadások születtek a Szkéné Színházban. Eme produkciókat megálmodta és színpadra állította: Pintér Béla. Foglalkozása: a színház.
S.: Első veled kapcsolatos emlékeim: két csapat vetélkedése egy Schilling Árpád rendezte előadásban. Már akkor is „főnök” voltál. Így kezdődött?

P.B.: 1987-ben kezdtem az Arvisurában és 1993-ban a Piroska című darabbal kezdődően az alternatív éra szinte összes csoportjában megfordultam. A Teatro Godot, amit említettél, 1997-ben került bemutatásra, jó munka volt.

S.: A 60-as, 70-es évek rockzenekarai akkor lettek igazán sikeresek, amikor saját szerzeményeket adtak elő. Ilyesmi motivált téged is, egyáltalán hogy volt merszed belevágni a darabírásba?

P.B.: Különböző műfajokban dolgoztam, illetve csoportoknál tanultam, 1998-ban érkezett el az a pillanat, amikor a színházi tanulmányaim következő lépcsőfoka egy saját darab létrehozása lett.

S.: Hogy alakult ki a mai társulat, miként viselik munkamániádat - éjjel is próbálsz, finomítasz a készülő előadásokon -, meddig lehet ezt ilyen tempó mellett bírni?

P.B.: Első darabomhoz olyan társakat kerestem, akik tudnak néptáncolni - ők elsősorban a régi Arvisurából jöttek -, de Csatári Évát és Thuróczy Szabolcsot a korábban említett színházi kalandozásaim során ismertem meg. Nincs munkamániám, a saját ízlésem és munkatempóm szerint dolgozom azokkal, akik ezt elfogadják. Aki az összes produkcióban benne van, átlagosan havi tizenöt alkalommal játszik, ami szerintem ideális.

S.: Eddig hat darabot írtál, sorrendben: Népi rablét, Kórház-Bakony, A sehova kapuja, Öl, butít!, Parasztopera, Gyévuska. Melyik „gyermeked” szereted a legjobban és melyiket kevésbé?

P.B.: Az Öl, butít! Kivételével mindegyiket egyformán, bár az egyenlők között a parasztopera az első! Szegény Öl, butít! mentségére mondom, Szemerédy Virág elvesztése, valamint az akkori társulat még két tagja kiválása miatt nem egészen egy hónap próbaidő állt rendelkezésünkre. A darabban benne van a lelki alkotóanyag, de a szerencsétlen körülmények folytán félkész állapotban kellett bemutatnunk.

Talán egy következőben pontosabban sikerül megfogalmaznom ezt a problémát.

S.: Az utolsó két produkció műfaji megjelölése: opera. Miért éppen a zenéhez fordultál, hiszen a csapat nem énektudása miatt kiváló?

P.B.: Érdekelt a reális helyzetek énekelt beszéddel történő elmesélése, melyben Darvas Benedek ideális alkotótársnak bizonyult. Véleményem szerint egyre jobban énekelünk, de az sem baj, ha ezt valaki másként látja, hallja!

S.: A Gyévuska sokak meglepetésére a Nemzeti Színház stúdiójában került bemutatásra. Ez több szempontból is teljesen más közeg, mint a Szkéné. Hogy tudtatok alkalmazkodni, mennyire más itt játszani?

P.B.: A Gyévuskát témája miatt szerettem volna a Nemzetiben bemutatni és ebben Jordán Tamás igazgató úr jó partnernek bizonyult. Mivel a darab szinte már kész volt, beköltözésünkkor az alkalmazkodás nem okozott gondot. Szerettünk ott játszani, és úgy látom, hogy a Nemzetisek is megszerettek minket.

S.: Milyen közönség vált jegyet a Pintér Béla Társulat előadására?

P.B.: Főleg fiatalok, de generációtól függetlenül azok is, akikhez eljut lélektől lélekig az üzenet.

S.: munkáid elismeréseként Jászai-díjjal tűntettek ki. Mit éreztél, amikor átvetted?

P.B.: Amikor megtudtam büszke és boldog voltam. Amikor március 15-én átvettem a díjat, Tóth Jocó látta édesanyám arcát, amiért nagyon irigylem őt!

S.: Min dolgozol most, mikorra várható a hetedik „gyermeked” érkezése?

P.B.: A következő darabban a gyermekkor misztikus szépségeit kívánom láttatni egy olyan kisfiú vagy kislány szemszögéből, akit alkoholista apja rettegésben tart. A premiert 2004. októberére tervezzük.
2004.01.08