Derű és alázat
Állandóan fekete ruhában játszik, arcát többnyire csak a tapsrendnél láthatjuk. Lehet gonosz mostoha, mókus, királykisasszony, róka, sőt még tanácsosné? is. Mindig pontos, precíz és hibátlan, az összes korosztályt elbűvöli. Ő a bábszínész. Beszélgetőpartnerem Blasek Gyöngyi idestova 40 éve a Budapest (korábban Állami) Bábszínház tagja.
S.: A fiatal lányok színésznői vagy énekesi karrierről álmodoznak, gyanítható a bábszínészi eszükbe sem jut. Miként kerül a bábok világába, miért lett éppen bábszínész?

B.GY.: Mindig érdekelt a színház, én is „rendes” színésznő szerettem volna lenni. Érettségi után jelentkeztem a Főiskolára, de nem vettek fel. A Gammában betanított munkásként dolgoztam és valamelyik lapban olvastam, hogy pantomim stúdió nyílik a hegedű utcában. Itt megismerkedtem Barlangh Istvánnal, aki akkoriban a bábszínház ügyelője volt, és ő hívta fel a figyelmemet, hogy bábszínészképző tanfolyam indul. Ennek elvégzése után a színház szerződtetett.

S.: Milyen képességekkel kell rendelkezni ezen a pályán, például feladat a bábok készítése?

B.GY.: A színészi adottságokon kívül kell tudni énekelni, beszélni, - nem árt a tánctudás sem -, ezen felül olyan empátiával kell rendelkezni, hogy az élettelen tárgyak életre keljenek! A bábok készítése nincs előírva, de nem is hátrány. A jelenlegi stúdiósoknak kötelező a rendszeres műhelygyakorlat.

S.: Egy „normális” színházi bemutató előkészületeiről van némi fogalmunk, a bábszínházi biztos több helyen is eltér ettől. Kérem avassa be olvasóinkat a titokba!

B.GY.: Óriási különbség szerintem nem lehet. Alapvető differencia, hogy a próbaperiódus bizonyos szakaszában megkapjuk a bábokat. Ekkor kezdődik az igazi munka: azt a mesefigurát, amit éppen játszom, élővé kell varázsolni. Minden egyes alkalommal újra és újra megküzdünk a tárgyakkal.

S.: A gyermekközönség őszinte és hálás. Az utóbbi időben viszont a helyzet sajnos megváltozott - botrányos beszólások, rágógumi-ügyek, trágárság - az ifjúsági előadásokon. Tapasztalt hasonlót?

B.GY.: Hála istennek, nálunk ilyen nem történt, a hétköznapi előadások szervezettek és a gyerekek nagyon élvezik a produkciókat. Hétvégén a szülőkkel jönnek és rendesen viselkednek.

S.: A 60-as, 70-es években hétfőnként tódultak az emberek a Bábszínházba, ekkor ugyanis a felnőtt közönség számára játszottak. Legendás előadások szemtanúi lehettünk, Petruska, A fából faragott kiráyfi, Bábok és bohócok, A csodálatos mandarin, Avantures?, a társulat beutazta szinte a fél világot. A rendszerváltozás után ez szép lassan kimúlt. Vajon miért?

B.GY.: Most is játszunk a felnőtt publikumnak, a régiek mellett új előadások is születtek: Shakespeare: A vihar és Madách: Az ember tragédiája, ez utóbbit Garas Dezső állította színpadra. Felnőtt egy új generáció, amelyik most próbál új formákat kitalálni - ez egy nagyon lassú, fáradságos folyamat - és biztos vagyok abban, hogy olyan művészi alkotásokat produkálnak, melyek Bródy Vera, Koós István és Szilágyi Dezső művészetét jellemezték.

S.: A színházban rengeteg a fiatal, ismeretlen arc. Mennyiben köszönhető ez a Kolibri megalakulásának, illetve milyen gondokat hozott a felszínre a szétválás?

B.GY.: Nehéz idők voltak! A régi garnitúrából sokan elmentek - sajnos elsősorban a fiatalok -, így a Budapest Bábszínháznál égető szükség volt arra, hogy új stúdiók beindításával pótoljuk a fiatal bábszínész generációt.

S.: Férje, az áldott emlékű Bánky Róbert színész-rendező volt, leánya Eszter szintén a társulat tagja. Ki folytatja a családi tradíciót?

B.GY.: Férjem nagyon hiányzik, nemcsak a családnak, hanem a színháznak is. Olyan alkotó egyéniség, aki tele volt sziporkázó ötletekkel, ami most nagyon kellene. Leányom elvégezte a bábszínészképző tanfolyamot, teljes megszállottsággal és imádattal csinálja ezt a műfajt. Unokám Sára 9 éves, s miután mind a ketten nagyon sokat dolgozunk, ő a színházat szinte második otthonának tekinti. Később majd eldönti, mivel is szeretne foglalkozni.

S.: Kornis Mihály: Színházi dolgok című könyvében az árnyjáték - mint mára szinte elfeledett színpadi attrakció - fontosságára hívja fel figyelmünket. Ön a Bábszínészképző Stúdió árnyjáték tanára.

B.GY.: Az árnyjáték egy nagyon régi távol-keleti hagyomány, Jáva szigetéről származik. Két irányba terjedt tovább: Kínába és Törökországon keresztül Európába. Annak örülök a legjobban, hogy a fiatal korosztályból elég sokan fogékonyak erre. Az itteni stúdió mellett (ahol kötelező az árnyjáték alkotás) a Színház és Filmművészeti egyetemen is tanítok Meczner János végzős osztályában. Tehetséges hallgatók, biztos, hogy a bábszínházak nyernek velük.

S.: Milyen feladatok várják még ebben a szezonban színészként és tanárként?

B.GY.: Január 25-én mutatjuk be A gyáva kistigris című gyerekdarabot. Egy vásári mutatványos oroszlánt alakítok, neve: Muskát Eleonóra. Azért is izgalmas, mert egyik növendékem, Kuthy Ágnes vizsgarendezése lesz. Tanárként színházamban a leendő másod- vagy harmadéveseket okítom árnyjátékra.
2004.02.03