Genesis: Platinum Collection
(Virgin / EMI)

A kilencvenes évek vége óta parkolópályán veszteglő veterán brit zenekar a klipeket felsorakoztató The Video Show DVD-vel egy időben tripla albumra gyűjtötte karrierjének legismertebb dalait.


A Genesisből az 1991-es We Can`t Dance album hosszú turnéja után kilépett a frontember Phil Collins, de nem volt kifogása az ellen, hogy Mike Rutherford gitáros és Tony Banks billentyűs tovább vigyék a zenekarnevet és új énekessel (a Stiltskin együttesből érkezett Ray Wilsonnal) próbálkozzanak, mivel azonban az így készült 1997-es Calling All Stations nem aratott sikert, azóta a patinás név alatt csak újrakiadások, ritkasággyűjtemények és slágerválogatások jelentek meg. A Platinum Collection is ilyen válogatás, de minden eddiginél jobb: az új évezredben gombamód szaporodó ultimate gyűjtemények (The Beatles: 1, Pink Floyd: Echoes, Elvis Presley: ELV1S #1 Hits, Aerosmith: O, Yeah!, Rolling Stones: Forty Licks, Joe Cocker: The Ultimate Collection, David Bowie: Best Of Bowie, Kylie Minogue: Ultimate Kylie, Peter Gabriel: Hit stb.) mintájára a teljes karriert átfogja, de nem szimpla vagy dupla, hanem triplalemezes kiszerelésben teszi.

Mindehhez praktikus dalsorrendet választottak: a gyűjtemény időben visszafelé halad (az egyetlen – amúgy eléggé érthető – kis csalás, hogy a `97-es lemezről mutatóba beválogatott egy szem dalt nem az első CD legelejére, hanem a legvégére tették). Így tehát az első korongra a szupersztár korszak három multiplatina sikerlemezének, a túlérett We Can't Dance-nek, a csili-vili Invisible Touch-nak és a kései Genesis csúcspontját jelentő cím nélküli 1983-as albumnak a slágerei kerültek (plusz ritkaságként még a Paperlate is a 3x3 című 1982-es EP-ről), a másodikra a Peter Gabriel 1975-ös kiválását követő átmeneti periódus (melyben a dobos-háttérvokalistából frontemberré előlépő Phil Collins vezetésével a zenekar elhagyta az egyre belterjesébbé váló progresszív rockot és Steve Hackett gitáros 1977-es kilépése után trióra fogyva lassan megtanult modern AOR-slágereket írni), a harmadik CD-re pedig a hetvenes évek első felében Gabriellel készült felvételek (a karrier művészi csúcsának számító 1974-es The Lamb Lies Down On Broadway-ről és az 1973-as Selling England By The Poundról három-három szám, míg a megelőző három albumról egy-egy maratoni bravúrdarab: az 1972-es Foxtrotról a Supper`s Ready 23 perces tripje, a `71-es Nursery Crime-ról a gyerekszobába perverz mesét csempésző The Musical Box, a még Phil Collins csatlakozása előtt felvett 1970-es Trespassról pedig a vértől iszamos politikai hatalomátvételt vizionáló The Knife). A legkorábbi (1967 és '69 közti), még kiforratlan Genesis-felvételekből itt nem hallunk semmit, de ez megbocsátható: ez a csaknem négyórányi anyag így is három évtized korrekt keresztmetszetetét adja.


CD1 – CD2: 7/10
CD3: 9/10
Déri Zsolt
2005.05.06