A csajom apja ideges
Guess Who, 2005 Színes, feliratos amerikai romantikus vígjáték, 106 perc
A csajom apja ideges ugyanazt a témát járja körül, mint az Apádra ütök (ráadásul a közel negyven évvel ezelőtt készült Poitier-Hepburn-Tracy-darab, a Találd ki, ki jön vacsorára! remake-je/kicsavarása/megfordítása is egyben), és ezt az eleve vicces-kínos alaphelyzetet (a család szeme fénye bemutatja apucinak-anyucinak a reménybeli vőlegényt) faji alapokon nyugvó tréfákkal toldja meg.

A helyzet ugyanis az, hogy most a csinos fekete lány viszi haza a hétvégére barátját húszévesnek kinéző anyukájához és Godzilla méretű apukájához. A papa azonban hiába várja Jamalt, a nagy fekete reménységet, a tesó helyett egy hófehérke érkezik (Ashton Kutcher alakítása). 

Ezek után szegény fiú hiába próbál bevágódni az apósjelöltnél, a gépezet beindul: a nagy fekete ember (vérben forgó szemekkel) mindenbe beleköt, úgy, ahogy van, utálja a fehér fiút, aki hiába hantázik, hogy jobb színben tűnjön fel, még legkisebb füllentésein is rajtakapják (mondjuk azért sem kap jó pontot, amiért fekavicceket mesél, de mint mindenre, erre is megvan a magyarázat). A szívatások egy őrült gokartversenyen csúcsosodnak ki, ám a sok-sok kínosan vicces és viccesen kínos jelenet után elérkezik az az idő is, amikor bizonyos események összehozzák a két ellenséges férfit, és ha nem is alakul ki köztük sírig tartó barátság, mindkét oldalon feltárul a szív és könnybe lábad a szem. 

A két főszerepben Bernie Mac (Charlie angyalai: Teljes gázzal, Tapló télapó) és Ashton Kutcher (Hé, haver, hol a kocsim?, Szerelem sokadik látásra) remek párost alkotnak (még az ágyban és táncpartnerként is jól mutatnak együtt - mert ilyen is lesz!), a nőknek itt mellettük nem sok babér terem. Ahogy a gumicsirkés fiú mondta annak idején, ez tényleg amolyan sírva röhögős vígjáték: bár a végére nekiáll érzelgősködni, a poénok még a vége főcím alól sem hiányoznak. Abban pedig megegyezhetünk, hogy ha van is különbség feketék és fehérek között, abban mindenképpen hasonlítunk, hogy mindannyian szeretünk magunkon (és egymáson) nevetni.

fürkész
2005.06.16