Ronda ügy
Very Bad Things, Amerikai vígjáték, 96 perc, 1998
Hát, mi is lehetne más a hét filmje, ha nem a 497 kedvenc filmem közül az első tízesben csücsülők egyike! Öt barát nekivág Las Vegas-nak, hogy még egyszer, utoljára felhőtlenül és gátlástalanul élvezze az életet egy legénybúcsú keretében.


Ám a görbe este váratlan tragédiával végződik: a szállodai szobájukban meghal egy prostituált. A barátok megrémülnek, kiutat keresnek, és egyre jobban belebonyolódnak az újabb tervek és újabb gyilkosságok hálójába. Biztosnak, nyugalmasnak látszó életük hamarosan romokban hever, s már nem bíznak senkiben. Szívükben a rémület, kocsijuk csomagtartójában pedig az elásásra váró testrészek gyűlnek egyre jobban. Csak egyvalaki veszi biztosra közülük, hogy mi lesz a vége mindennek: Laura megesküszik, hogy régóta szervezett, tökéletes esküvőjét semmilyen gyilkosság nem ronthatja el - minden jól fog menni, még ha mindannyian belepusztulnak is!

És tényleg! Már alig várom, hogy végigröhögjem a világ legborzalmasabb, és leggonoszabb gyerek testvérpárosának hétköznapi cselekedeteit, majd dühöngjek azon, hogy az általam nem túlzottan kedvelt Slater milyen remekül játszik. Nem beszélve a „mellékszereplőkről”, akikkel rendre találkozhatunk sorozatokban, vagy művészfilmekben, de a nevüket nehezebben jegyezzük meg. Egyaránt kiemelkedő játékkal késztetnek rettegéssel teli hahotázásra, miközben ronggyá szedik szét magukat, és egymást, a pszichét rohasztó lelkiismeret alázatos súlya alatt. A gyönyörű Diaz kisasszony, majd borult sorsú asszony, - akinek, Jodie-hoz hasonlóan cifra dudái vannak, és mint tudjuk, az ékes mell, nem mellékes - káprázatosan alakul át személyiségeinek szorításának engedelmeskedve, hogy a végén életben maradjon, de nem lövöm le. Azon kívül, hogy egyértelműen ajánlott megnézni, felhívnám a figyelmet a videomagnó piros gombjára is, ami nem a pause. Nem bírok magammal, lehet, hogy mindjárt meg is nézem, aztán a jövő héten is!

háopépé
2005.09.25