Legendás párosok: A nagy balhé és a Madárijesztő
Egy Paul Newman- vagy egy Robert Redford-filmnél csak egy jobbat lehet elképzelni: azt, amelyikben Paul Newman ÉS Robert Redford közösen szerepel. Ugyanez a szabály természetesen érvényes Gene Hackmanre és Al Pacinóra is. Ugyanabban az évben, 1973-ban született a két legendás páros egy-egy legendás filmje: A nagy balhé és a Madárijesztő.


A már a Butch Cassidy és a Sundance kölyökkel halhatatlanná váló duót ismét annak rendezője, George Roy Hill hozta össze egy elegáns és szórakoztató játék erejéig. A nagy balhé nemcsak a legjobb átverős filmek egyike, de remek korrajz (a világválságot éppenhogy kiheverő Chicago gengszterarisztokráciája körében játszódik) és stílusbravúr egyben. A barnás színvilág, az inzertek, a feltűnő vágás az ábrázolt és az azt megelőző korszak filmművészete előtt tiszteleg. Mialatt a vidám ragtime zene (főként Scott Joplin The Entertainere) külön életet él és atmoszférát teremt, a rendező ráérősen, minden apró részletre ügyelve meséli el egy nemes bosszú és egy orbitális átverés történetét. Szerencsére a részletekbe - szinte az utolsó pillanatig - a néző sincs beavatva, így lenyűgözve figyelhetjük a film fordulatait. A gazdag bankár és gonosztevő kifosztásának érdekében a fél várost mozgósító Gondorff (Newman) és pártfogoltja (Redford) gondosan felépített csapdája pedig nemcsak forgatókönyírói bravúr és színészi jutalomjáték, hanem színjátszásról és rendezésről szóló metaforaként is felfogható. *****


Eleinte hasonló a viszony a Madárijesztő két, egymást kiegészítő hőse között is, de az itt ábrázolt mester és tanítványa leosztás a végére észrevétlenül átalakul. A Szelíd motorosok szelídebb, gyalogtúrás verziójának két csavargója, Max (Hackman) és Lion (Pacino) közös üzletet, egy autómosót akar nyitni Pittsburgh-ben. A cél kicsi, de hosszú utat kell megtenniük, amely Amerika csúnya és unalmas vidékein át vezet, és kedves nőkkel, kocsmai verekedéssel, börtönnel és tragédiákkal van kikövezve. Jerry Schatzberg rendező a két egészen eltérő személyiség, a zord, elszánt, börtönviselt Max és a kedves, közvetlen, kallódó Lion egymásra hatását rendkívül apró rezdülésekkel és finom humorral ábrázolja. Utóbbi életszemlélete - amely szerint a varjak hálából nem bántják a termést, amiért a madárijesztő megnevetteti őket - apránként megváltoztatja társa világlátását is: mindez Hackman sztriptíz-jelenetében csúcsosodik ki. A szinte valós időben rögzített jelenetek és az amerikai filmben szokatlanul hosszú és statikus beállítások a cinema direct módszerének hatását mutatják, amit a két színész realista játéka tesz tökéletesen életszerű, szomorú mesévé. ****Extrák:
A nagy balhé: közel egyórás dokumentumfilm - melyben sok-sok szereplő és a forgatókönyvíró mesél - a végére a rendezőnek szóló tiszteletadássá nemesül. A filmről szóló szöveges feljegyzések igen részletesek és pontosak. Ezenkívül előzetes. ***
Madárijesztő: az előzetesen kívül egy mindössze négy perces werkfilm. **

The Sting (12)
1973 amerikai krimivígjáték Hossz: 124 perc Forgalmazó: Universal Pictures Kép: 16:9/1, 85:1, színes Hang: magyar, angol DD 5.1 Felirat: magyar, angol Extrák felirata: angol

Scarecrow (16)
1973 amerikai filmdráma Hossz: 112 perc Forgalmazó: Warner Home Video Kép: 16:9/2, 40:1, színes Hang: angol, német, spanyol mono Felirat: magyar + 11 nyelv
fürkész
2005.11.23