Ördögűzés Emily Rose üdvéért
The Exorcism of Emily Rose, 2005 Színes, feliratos amerikai horrorfilm, 119 perc
2 in 1” - ahogy a samponreklám mondja, egy mozijeggyel rögvest két filmzsánert kapunk Scott Derrickson filmjében. Először is ki kell űzni szerencsétlen Emilyből az ördögöt, amúgy rendesen, Ördögűző módra nyakkitekeredéssel, szájhabzással; azután pedig manapság már szinte kötelező mindennek jogi következményeiről, valamint a szingli ügyvédnők lelki problémáiról is elelmélkedni egy tárgyalótermi dráma keretében.

Úgy esett, hogy Derrickson, akinek fő profilja a forgatókönyvírás, éppen Jerry Bruckheimer producer (pl. Helyszínelők, Miami helyszínelők stb.) számára kutatott feldolgozható paranormális sztorik után, amikor rábukkant egy megtörtént esetre. A film címszereplőjének „eredetije” egy német lány, Anneliese Michel volt, akin 16 éves korában, 1968-ban kezdtek furcsa betegség jelei mutatkozni, melyet a család és a család lelkésze végül „a gonosz általi megszállottságként” diagnosztizált. Az egyház által jóváhagyott ördögűzés 1975-ben vette kezdetét (figyelem, Friedkin Ördögűző c. filmje 1973-ban készült és 1974-ben mutatták be Németországban!), s a lány 1976-ban bekövetkezett haláláig folytatódott. A halálba ördögűzött leány története adja tehát a film egyik cselekményszálát, míg az események jelen ideje annak a papnak a tárgyalását követi végig egy tárgyalótermi dráma modorában, aki az ördögűzést végezte, s szándékos vagy gondatlan emberölés vétségével kell szembenéznie. A védelmet egy sikeres ügyvédnő képviseli, akinek felvilágosult nézetei s megdönthetetlennek látszó racionalizmusa egyaránt komoly kihívásokkal szembesül a tárgyalás folyamatában. 

A film egyszerűen nem tudja megállni, hogy igen látványos képekben fel ne idézze az ördögűzés legszaftosabb jeleneteit (úgyhogy aki az ilyet nem bírja, az ne is próbálkozzon), pedig ennél sokkal érdekesebb az erkölcsi és hitbéli konfliktus, amit a film tényleg jól és elgondolkodtatóan ragad meg a tárgyalótermi jelenetekben.

Odor Emilia
2005.11.23