Madness: The Dangermen Sessions, Volume One
(V2 / CLS)

Észak-London rémei az 1999-es Wonderful című visszatérő sorlemez (és a seregnyi válogatás, köztük a néhány új dalt is tartalmazó 2002-es Our House) után ismét visszatértek, bár kissé felemás módon: egy feldolgozásalbummal. Ez első hangzásra nagy linkség, feldolgozni a nagymamám is tud, de a karibi hangulatú lemez végül kellemes meglepetésnek bizonyul.


De bocsássuk előre, hogy mindez egyrészt a kis klubokban Dangermen álnéven lenyomott koncertek hozadéka (a kissé megpocakosodott, ötven felé közelítő faszikat annyira beizzította, hogy az átiratokat fel is vették), másrészt az albumon rajta van minden, amitől annak idején a Madness az lett, ami. Ez színtiszta reggae – és mégis ska. Hagyjuk másra, hogy a két stílus hol ér össze és hol tér el - a lényeg, hogy itt olyan nagyságok számai kapnak ska hangszerelést és némi szövegi fazonigazítást, mint Bob Marley, Prince Buster, Lord Tanamo, Desmond Dekker, továbbá a Supremes soul trió és a brit Kinks beatzenekar. És erre a választékra panasz nem lehet, a némi megszakítással csaknem három évtizede nyomuló Madness pedig annak idején belőlük építkezve találta meg saját zenei és szövegi világát, vagyis a kör így kerek. Ráadásként egyes számok konkrétan rezonálnak a zenekar legjobb dalaira, mint a Lord Tanamo verziójában megörökölt ősrégi Shame & Scandal például az egyik Madness-tag húgával megesett történetre alapuló Embarrassmentre, nem csak címében, történtében is. Néhány kivétellel mindegyik számra tökéletesen ráhúzták – és ez esetben egy kis dubbal is megspékelték – azt az elsősorban zongorára és szaxafonra épülő, Madness-hangszerelést, ami mindig is zseniális volt náluk – és ami most egy további karibi ritmusszekcióval (illetve a Bob Marley-féle So Much Trouble In The World esetében egy hegedűs szextettel) is kiegészült. A szokásos nutty pattogás persze megmaradt, s bár Graham "Suggs" McPherson hangja aligha ér fel az eredeti előadókkal, azért most is bedobja magát – és itt külön kiemelendő a lemez legnagyobb buliszáma, a Prodigy által is felhasznált I Chase The Devil Max Romeótól! De lehet még sorolni: fülbemászó a Diana Ross & The Supremes-klasszikus You Keep Me Hanging On átirata, csakúgy, mint a Taller Than You Are (ismét Lord Tanamótól) vagy a Kinks-féle Lola (ahol Suggsék az alapul vett Nicky Thomas-féle reggae feldolgozással ellentétben nem hagyták ki az eredeti merész slusszpoénját, miszerint a dal szexuálisan tapasztalatlan főhősét elcsábító Lola bezony egy transzvesztita a Sohóból!)

A zenekar sorban kilencedik (ha a zenekar fele tagságának névelővel bővített The Madness név alatti `88-as visszatérési kísérletét nem számítjuk, akkor a nyolcadik) stúdióalbuma nem fog senkit a földhöz vágni, a hardcore Madness-rajongóknak talán még csalódást is okozhat, de a bombabiztos nyersanyagra támaszkodó The Dangermen Sessions, Volume One így is pompás szórakozást nyújt. Külön vicces, hogy a CD füzetkéjében az együttes tagjai mind kitalált nevekkel, illetve azokhoz írt életrajzokkal szerepelnek, ahol a billentyűs Mike Barson konkrétan Mezőhegyest jelöli meg alteregója, Professor Psykoticus születési helyeként!


7/10
Vízer
2005.11.29