Hét tonna dollár
Színes magyar filmvígjáték, 85 perc, 1973
Úgy látszik, születésem környékén Csurka Pista bácsi még nem itta el annyira az eszét kocsisboroktól, hogy csak izzadtan, összefüggéstelen pantomimmal hadonászni tudjon, hanem erre is volt ereje, amiből film lett. Luciano, az éhenkórász vándorcirkusz legéhesebb, ráadásul vörös kis bohóca a bondorosi csárdában a biliárdozókat és a vonzó pincérnőt bámulva álmodozni kezd.
Jobban szólva lekoccantja fejét az asztalra sörtől, és egy szebb (?) életet kómázik. Megjósolja, ki mennyit fog nyerni, igaz, csak abban az esetben, ha Margit (?) - a pincérnő - szexuális kisugárzása éri. Az is igaz viszont, hogy számmisztikai egyenlete minden szerencsejátékra alkalmazható, ami megbocsátást engedélyez Margit vehemens testalkatának. Ezt a képességét Margit vőlegénye (Bárdy) és egy titokzatos Zima elvtárs (Darvas) önzetlenül, hazafias célból kamatoztatják, kifosztva vele a kapitalizmus számtalan bástyáját a haza javára. Így járják be a világot: robbantják a monte-carlói kaszinót, megkopasztják az angol bukmékereket, és hasonló, káprázatos, bár a végén kicsit unalmas kalandokkal operálnak.

Ennek köszönhetően Bondoros a világ fővárosává lesz, ahol csak a szórakozás erény, a munka a társadalom megvetett és üldözött tevékenységévé válik. Mókás, ahogy kis Kabos előadja a munkára vágyó, az önnön zsenijétől megcsömörlött pénzmágust, hiszen életében a „művész” úr igencsak szeretett dáridózni, renyhe napokon át. Ám míg a valóságban részegen esett le a repülőről, a filmben kóvályogva ébred a bondorosi csárda asztalánál, és szomorúan lesi a munkában megfáradt, másnapra készülődő környezetet.

háopépé
2006.05.10