Zenekari próba
Fellini szokatlanul rövid filmjében a műveire jellemző portrésorozatot, jól megválogatott emberi arcok gyűjteményét arra használja, hogy a művészetről és meglepő módon a politikáról mondjon vicces és meghökkentő, közben végtelenül filozofikus példázatot.

Egy középkori templom épületében, amelyet rendkívüli akusztikája miatt már rég hangversenyteremként használnak, próbára gyűlik össze egy nagyzenekar, amelyet televíziós stáb látogat meg - amely maga képen nem látszik, hanem a film maga játssza a filmbeli film szerepét azzal, hogy a szereplők a kamerába beszélnek. Mindenki elmondja, amit hangszeréről fontosnak tart, művészi hitvallások hangzanak el, némelyek összevesznek, majd megérkezik a karmester, elkezdenek próbálni egy Nino Rota-darabot - nem sok sikerrel. A szünet után már teljes a káosz, a zenészek fellázadnak, és a forradalmi hangulatban, majd anarchiában minden művészetnek befellegzik, aztán még igazi katasztrófa is jön. 

A Zenekari próba szikár, fegyelmezett, hideg film, részleteiben elég egyértelműen értelmezhető, egészében mégis talányos mű, az európai civilizáicióról téve kemény állításokat - komolyzenei környezetben - társdarabja a grandiózusabb És a hajó megynek. **** 

Kiadás

Magyar, olasz mono hang, magyar felirat. Extraként Fellini-életrajz, filmográfia és a Cinetel kiadványain szokásos szösszenet Perlaki Tamástól. ** 

Prova d’orchestra, 1979 * 69 perc * Cinetel * (12) 

nelson
2006.06.24