Az ellentmondástól legyen érdekes – Nouvelle Vague
Az új hullám popkulturális jelentéseit összemosó, angol nyelvű posztpunk new wave dalokat brazilos bossa nova stílusban feldolgozó francia Nouvelle Vague az utóbbi évek egyik legbájosabb könnyűzenei produkciója. A nagysikerű 2004-es címnélküli bemutatkozó albumot két évvel követő második lemez, a címét a filmes nouvelle vague egyik Godard-klasszikusától kölcsönző Bande a part turnéja 2006. augusztus 24-én a budapesti Olof Palme Házat is érintette, ahol a koncert előtt az együttes énekesét és két énekesnőjét egy kis beszélgetésre is sikerült rávenni.

A két zenész-producer, a billentyűs-programozó Marc Collin és a gitáros Olivier Libaux projektjeként indult Nouvelle Vague első albumán nyolc – zömében francia – énekesnő adta elő a hatvanas évek finom akusztikus hangulatában a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének posztpunk és új hullámos dalait, többek között Clash-, Cure-, Joy Division-, Dead Kennedys-, Sisters Of Mercy- és Depeche Mode-szerzeményeket. A két fő énekesnő közül Camille hamar kinőtte a kollektíva kereteit (a hazájában Le Fil című szólólemezével óriási sztárrá vált „francia Björköt” 2006 áprilisában a budapesti A38 fedélzetén is láthattuk saját zenekarával), így a Nouvelle Vague-koncerteken a kezdettől fogva résztvevő szende Mélanie Pain mellé az „extravagáns csaj” posztjára a Basement Jaxx Kish Kash albumán feltűnt Phoebe Tolmer került. Az alapanyagában a goth és újromantikus dalpark, hangzásában viszont a karibi hangulatok irányába nyitó, ráadásul már egy egzotikus férfi énekhangot is alkalmazó – tehát elődjénél jóval változatosabb és izgalmasabb – második Nouvelle Vague-lemezen, a Bande a part-on Mélanie és Phoebe éneklik a legtöbb dalt, és ők a frontleányok a legtöbb koncerten is. Így volt ez Budapesten is, ahol a két alapító-producer ugyan nem volt jelen, de az időnként ritmushangszereket is rázó két vagány csaj és az említett énekes, a gitáron is játszó Gerald Toto egyetlen plusz dobos kíséretében is elsőrangú egyórás műsort produkált, melybe még két eddig kiadatlan feldolgozás is került (Frankie Goes To Hollywood: Relax, Madness: Grey Day).   

 

A fellépés előtt az est.hu-nak sikerült mindhárom énekessel interjút készíteni – elsőként a csajpáros, Mélanie Pain és Phoebe Tolmer nyilatkozott (az ausztrál származású Phoebe tíz éven át élt Franciaországban, így a beszélgetés franciául zajlott). 

 

 

- Phoebe, te hogyan kerültél a Nouvelle Vague-ba? 

 

Phoebe: - A nővérem és a pasija hallották az első albumot, Barcelonában, ahol élünk. Ott nagyon népszerű a Nouvelle Vague. A nővérem, aki menedzser, elküldte egy demómat Marc cégének, a Peacefrognak a címére. Marcnak tetszett, és felhívott: „Gyere Párizsba, stúdiózzunk!” Odautaztam, felvettünk néhány számot, és az is tetszett neki. Camille épp akkoriban lépett ki a zenekarból, és szükségük volt valakire helyette a turnén. A múlt év márciusától már én pótoltam az előadásokon. Aztán benne maradtam az együttesben. 

 

- Az első Nouvelle Vague-album és a hozzá kapcsolódó turné nagy siker volt. Hogyan álltatok neki a második lemeznek? 

 

Phoebe: - Ugyanaz volt a kiindulópont, mint az elsőnél: a nyolcvanas évek hajnalának punk-rock és new wave dalait átdolgozni. 

 

Mélanie: - Marc elkezdett új dalokat felénekeltetni Geralddal, az új tagunkkal is, és ők már a szokásosnál napfényesebb ritmusokkal dolgoztak. Mi ketten Phoebe-vel akkor már majdnem egy éve koncerteztünk együtt, és időközben újabb dalokat is átdolgoztunk, kipróbáltunk. Nagyon természetes folyamat volt, ahogy kialakult a lemez anyaga. 

 

Phoebe: - Igen,  egyenes folytatása az előzőnek. Voltak dalok, amiket, azt hiszem, Marcék már korábban is akartak, szóval volt talonban néhány ötletük már előre. 

 

Mélanie: - Én is javasoltam dalokat, kipróbáltuk őket, és ami ment, arra rábólintottak. Nem az volt, hogy leültünk egy asztal köré összerakni egy új lemezt, hanem egy hathónapos folyamat során alakult ki. 

 

Phoebe: - Nehéz is volt választani, túl sok ötlet, rengeteg régi sláger volt, amiket szerettek volna átdogozni. 

 

- Ti ismertétek ezeket a dalokat eredeti formájukban? 

 

Phoebe: - Nem, csak néhányat. A Blue Monday-t meg a Blondie-számot (a Heart Of Glasst – a szerk.) például igen, de a többit – köztük azokat, amiket én éneklek – nem ismertem korábban. 

 

Mélanie: - Én azért egy kicsit jobban, mert a nővérem hallgatott ilyesmiket, szóval hallottam közülük néhányat, de ez nem az én kultúrám. Vicces, hogy most viszont hallgatok olyan dalokat, amelyeknek az átdolgozásait én énekeltem fel. Amikor például a Dance With Me (a Lords Of The New Chuch transzatlanti posztpunk szupergrupp 1983-as dala – a szerk.) eredetijét hallom, nagyon bizarr érzés: „Oh la la! Hát ez teljesen más, nagyon messze volt a mi verziónktól!” 

 

- A második Nouvelle Vague-album az Echo & The Bunnymen-féle The Killing Moonnal kezdődik. A kiválasztásában volt bármi szerepe a Donnie Darko című filmnek, ahol szintén az volt a nyitódal? 

 

Mélanie: - Nem, szerintem Marc nem is tudja, hogy benne van. Én tudom, mert láttam a filmet, és imádom azt a biciklis nyitójelenetet, ahol elhangzik szinte az egész dal! De én is csak az után láttam a filmet, hogy már énekeltem a dalt. 

 

- Az első lemez fő énekesnője, Camille már nem szerepel a Nouvelle Vague-ban, pedig úgy hallottam, vele is készültek felvételek a Bande a part albumhoz. 

 

Mélanie: - Igen, egy Arno-szám, a Putain, putain (Arno, a neves belga énekes T.C. Matic nevű nyolcvanas évekbeli zenekarának egy daláról van szó 1983-ból – a szerk.).  

 

- Egy francia nyelvű Nouvelle Vague-felvétel?! 

 

Mélanie: - Igen, ez lett volna az első. (Phoebe-vel együtt vigyorogva énekelni kezdi a refrént) „Putain putain, c’est vâchement bien, nous sommes quand même tous les européens!” („Picsába, picsába, ez ám a jó móka, itt élünk mégiscsak mind Európába’!”) 

 

Phoebe: - Tudod, Camille már nagyon nagy sztár Franciaországban, és a lemezcége, a Virgin nem hagyta, hogy szerepeljen a lemezünkön. Camille nagyon csalódott volt emiatt. 

 

- A Nouvelle Vague-ban az énekesnők csupa olyan számot adnak elő, amit eredetileg férfiak énekeltek, míg az új tagnak, Geraldnak csupa eredetileg nők által énekelt dal jutott a lemezen.  

 

Mélanie: - Igen, Marcék azt akarják, hogy ne lehessen összehasonlítani a mi verzióinkat az eredetikkel. Az én hangomat például nincs értelme hasonlítgatni az Echo & The Bunnymen énekesének a hangjához… De ezért van az is, hogy az eredeti hűvös, hideg hangzásokból nagyon meleget csinálunk, reggae-t például. Az a koncepció, hogy mindig az ellentéte legyen, az ellentmondástól legyen érdekes. 

 

- Ha már itt tartunk, beszéljünk a Prozak For Lovers nevű projektről. Egy Bruce Lash nevű amerikai gitáros-producer kitalálta, hogy finom akusztikus lounge, koktéldzsessz és bossa nova stílusban dolgoz fel rockdalokat és ehhez női énekeseket is hívott. Az 1998-ban megjelent első Prozak For Lovers-albumon szerepel a Joy Division-féle Love Will Tear Us Apart átirata és van rajta Clash-feldolgozás is – akárcsak hat évvel később az első Nouvelle Vague-lemezen. Aztán a Prozak For Lovers II című második albumon, amit Lash pont az első Nouvelle Vague-gal egyidőben, 2004-ben adott ki, szerepel az átiratok közt a Blondie-féle Heart Of Glass és van rajta Siouxsie & The Banshees-feldolgozás is – akárcsak a most megjelent második Nouvelle Vague-lemezen. Tudtatok erről? 

 

Phoebe és Mélanie: (egyszerre) - Nem! 

 

- És szerintetek Marc és Olivier ismerte a Prozak For Lovers-lemezeket? 

 

Mélanie: - Nem hiszem, hogy ismerik. Ha ismernék, biztos szóba került volna már. 

 

Phoebe: - El kell nekik mondanunk! 

 

- Akkor most beszélgessünk a ti saját projektjeitekről, hiszen mindkettőtöknek megvan a maga külön karrierje, ami mellett a Nouvelle Vague lényegében csak egy alkalmi közreműködés. Vagy nem? 

 

Mélanie: - Alkalminak alkalmi, de nem afféle hobbizenekar, ahhoz túl sok munka van benne. A Nouvelle Vague egy érdekes kollektíva, amiben pont az a jó, hogy minden tagnak megvannak azon kívül a saját kis dolgai, amikből egy kicsit mindannyian beleadunk, amikor jövünk énekelni ezeket a feldolgozásokat. 

 

- A Mélanie Pain nevet hogyan választottad? 

 

Mélanie: - Ez az eredeti nevem! Itt a személyi igazolványom, meg tudom mutatni (nyúl is a táskájába). 

 

- Oké, oké, hiszek neked. 

 

Mélanie: - De a pain franciául kiejtve kenyeret jelent, angolul viszont „fááájdalom”. Nagyon elegáns hangzású. Glamour

 

- Úgy hallottam, neked még 2006 folyamán kijön egy szólóalbumod. 

 

Mélanie: - Igazából több lemez is készül, három projektben is benne vagyok. A szólóalbumom, ami a saját nevem alatt fog kijönni, francia dalokat tartalmaz majd és amolyan pop-folk lemez lesz: keveréke az amerikai folknak és a francia sanzonnak, szuper szövegekkel és szuper zenével, legalábbis remélem. Olyan zeneszerzőkkel dolgozom, akiket imádok… 

 

- Marc vagy Olivier köztük van?  

 

Mélanie: - Nem, elsősorban Villeneuve-vel dolgozom (Benoit de Villenueve, francia zeneszerző-producer, akinek Villeneuve név alatt megjelentettet 2004-es Graceland EP-jén és First Date című 2005-ös albumán Mélanie énekelt – a szerk.). A Villeneuve amúgy a másik projekt, amiben benne vagyok: az elektro-pop, angol nyelven. 

 

- És melyik a harmadik projekt, amit említettél? 

 

Mélanie: - Annak Penome Lane a neve. Ami azt illeti, (itt anélkül, hogy észrevenné, átvált angolra) ez a Mélanie Pain egy verziója, egy szójáték a nevemmel. Ez majd egy közös projekt lesz Phoebe-vel. Egy afféle történetmesélős dolog, angolul próbálunk valamit … 

 

Phoebe: (nevetve) - Már el is kezdted! Angolul beszélsz! 

 

Mélanie: (franciára visszaváltva) – Jaj, bocs. (már nevet ő is) Biztos azért, merthogy az egy angol projekt. 

 

Phoebe: - De majd csak lesz. Ebben a pillanatban még pihen, nagyon csendes. Underground

 

Mélanie: - Igazából ez az első alkalom, hogy erről beszélünk. 

 

Phoebe: - Igen, te vagy az első, akinek elmondjuk. 

 

- És a te külön projektjeid, Phoebe? Hallottam egy True Stories nevű duóról… 

 

Phoebe: - Igen, az egy elektrós dolog, egy kicsit őrült. Egy angol producerrel kettesben csináljuk, BoxSaga a neve (a polgári neve Nick Phillips – a szerk.). Három éve dolgozunk rajta, és még ebben az évben kész lesz a lemez, ami jövőre jelenik meg. Amellett van egy szólóprojektem is, Phoebe Killdeer néven, egészen pontosan Phoebe Killdeer And The Short Straws a teljes neve. Felvettem egy hatszámos lemezt, ami nemsokára megjelenik, még idén, aztán lesz egy teljes album is majd jövőre. 

 

- Az énekhangotok nagyon jól illik Marc és Olivier hangszereléseihez. Nem terveztek velük dalokat írni ebben a stílusban? Mondjuk a harmadik Nouvelle Vague-albumra? 

 

Mélanie: - Nem, a Nouvelle Vague a feldolgozásokról szól. Ez az átdolgozás dolog az egész alapötlete, ez a Nouvelle Vague projekt lényege. 

 

- Amúgy mik a terveitek, lesz egyáltalán harmadik album? 

 

Mélanie: - Szerintem lesz. Nem biztos, de tudom, hogy Marc szeretne csinálni még egyet. Viszont ha meglesz a harmadik, akkor már tényleg vége. Első, második, harmadik – ez így kerek. 

 

Phoebe: - Trilógia, bizony ám! 

 

- Hallottam, hogy a beállás alatt énekeltél egy Madness-átdolgozást is, a Grey Day című dalt. Az már a harmadik albumon szerepel majd? 

 

Phoebe: - Talán. Talán a harmadikra rákerül az is. Azt a számot egyébként már felénekeltem a stúdióban. 

 

Mélanie: - Van sok szám, amit még nem sikerült, de szeretnénk megcsinálni, például a Madness, vagy van egy Stranglers-dal is. Szóba kerültek még zenekarok bőven. Olivier szeretne egy Ramones-számot is… 

 

- Oké, csak mondjátok meg neki, hogy ne az I Wanna Be Sedated legyen, mert a Prozak For Lovers-albumon az szerepel. 

 

Phoebe: - Oké, feltétlenül megmondjuk neki. 

 

 

 

A lányokkal készült interjú után egy szomszédos teremben sikerült a gitáros-énekes Gerald Totót is elcsípni tíz percre. A Prozak For Loversről ő sem hallott, de leíratta a lemezek címét, és lelkesen mondogatta, hogy meg kell őket hallgatnia. Gerald nagyon lelkes, közvetlen és mosolygós riportalany. 

 

 

 

- Milyen zenei múlt áll mögötted? 

 

Gerald: - Több lemezt is megjelentettem már a saját nevem alatt, illetve másokkal közösen, például Richard Bonával és Louka Kanzával is készítettem egy albumot Toto Bona Lokua címmel. Volt már régebben egy szólóalbumom a Warnernél (az 1997-es Les Premiers jours – a szerk.), és idén is megjelent egy a V2 kiadónál Kitchenette címmel, de emellett dalszerzőként és producerként is dolgozom, például írtam számokat a rai énekes Faudel első lemezére, de dolgoztam Melvin Van Peeblesszel is (legendás fekete amerikai filmes, színész, író, rendező, zeneszerző, akinek a hatvanas évek vége óta több dzsessz-funk-soul albuma is megjelent – a szerk.). Szeretem a változatosságot, nem szeretek egyetlen törzshöz tartozni, inkább az utak kereszteződésénél szeretek mozogni. A zene számomra a különböző emberekkel való találkozásról szól. Így ismertem meg Marcot is, még elég régen, mikor épp Beth Hirsch-sel dolgozott, azzal az énekesnővel, aki az Air első albumán is énekelt… Ami a jövőt illeti, épp most tervezek egy új albumot, soulosabb zenével, vonóshangszerelésekkel...  

 

- Az új Nouvelle Vague-albumnak a te hangod az egyik nagy meglepetése. Most először van férfi énekes a projektben, ráadásul csak nők által ismertté tett dalokat adsz elő. 

 

Gerald: - Én voltam az első, akit Marc behívott felvételeket készíteni a második albumhoz, és én is csak akkor és ott jöttem rá, hogy csupa nők által énekelt dalt énekelek, ahogy a lányok is eredetileg férfiak által énekelt számokat. Tudod, amikor hallok egy dalt, maga a dal ragad el, a bennük rejlő történet, és az csak utána tudatosul, hogy férfi vagy nő énekli. 

 

- Ismerted a Nouvelle Vague repertoárjában szereplő számokat eredetiben? 

 

Gerald: - Persze, mert én is Marc generációjához tartozom, szemben a lányokkal, akik valamivel fiatalabbak nálunk. Marc és én hasonló korúak vagyunk, és amikor gimnáziumba jártam, én is hallottam, hallgattam ezt a fajta zenét.  

 

- Úgy tudom, az Antillákról származol. Franciaországban nevelkedtél? 

 

Gerald: - Persze, sőt már Párizsban is születtem. (boldogan elkurjantja magát) Párizsi vagyok, hurrá! (nevet)

 

- A második Nouvelle Vague-lemez zeneileg és hangulatilag is nyit a Karib-szigetek világa felé. Ezért hívtak téged, kellett egy ehhez illő színes hang?

 

Gerald: - Igen, tulajdonképpen ezért. Marc szükségét érezte, hogy eltávolodjon egy kicsit a bossa novától, Brazíliától, a szigetek felé, és ezért hívott engem, mert tudta, hogy ebben a világban otthonosan mozgok, hiszen az utak kereszteződésénél vagyok, születésem óta. Nem egy jamaikai énekest hívott, hanem engem, mert tudta, hogy kicsit a nyugati popzenei kultúra is bennem van, és így könnyebben megtaláltuk a közös hangot – azon kívül is, hogy már korábbról ismertük egymást. 

 

- Milyen terveitek vannak még a Nouvelle Vague-gal? Szerinted lesz harmadik album? 

 

Gerald: - Szerintem lesz, mert Marc trilógiát szeretne. Túl sok jó dal van még, amit fel kellene így dolgozni. Mondtam is Marcnak egyszer, hogy dolgozzunk fel francia számokat is, hiszen az új hullámban részt vettek franciák is, ahogy mindenki más is. Az új hullám univerzális, ebben is rejlik a Nouvelle Vague nemzetközi sikerének egyik magyarázata. Az új hullámos kultúra elterjedt az egész világon. A különféle országokban mind voltak zenekarok, amelyek megragadták az új hullám lényegét. Az új lemezen Marina (Marina Celeste énekesnő, aki mindkét Nouvelle Vague-albumon szerepel, és gyakran a koncerteken is – a szerk.) előad egy német nyelvű dalt is, az Eisbärt (a Stephan Eicher vezette svájci Grauzone szinti-pop zenekar 1980-as slágere - a szerk.), ami e pillanatban nagyon nagy sikereket arat Németországban. Talán a harmadik Nouvelle Vague-albumra szimpatikus gesztus lenne olyan zenekarokat keresni, amelyek különböző országokban méltón képviselték az új hullámot annak idején – és tisztelegni előttük. Mert az fontos ebben a történetben, hogy Marc a Nouvelle Vague-gal nem egy divatot akar meglovagolni – ő tisztelegni szeretne a korabeli dalszerzők és előadók előtt! 

 

-Te milyen francia nyelvű dalokra gondoltál a harmadik albumhoz? 

 

Gerald: - Ó, lenne egy csomó ötletem, de ezt úgyis Marc és Olivier találja majd ki, hiszen végül is ők az ötletgazdák. Mi énekesek azonosultunk velük, kivettük a részünket a művészi megvalósításból, de ők a mozgatórugói ennek a történetnek. 

 

- Mostanában valóságos new wave revival zajlik: az olyan pop-rock sikerzenekarok mellett, mint a Franz Ferdinand vagy a Killers, az eltérő stílust választó Nouvelle Vague befutása is példa erre. Minek tulajdonítod, hogy az új hullám újra divatba jött most? 

 

Gerald: - A new wave szelleme, az a szabad kísérletezés, amit magával hozott, nos ez a szellemiség mintha ma kissé hiányozna, és az emberekben feltámadt a vágy ezt újra felfedezni, megtalálni. Gondolom, az olyan zenekaroknak, mint a Nouvelle Vague vagy akár a Franz Ferdinand is, ezért van ilyen nagy sikere. A nosztalgia természetes dolog, ha kedvünk van újra érezni azt, ami a legjobb volt a nyolcvanas években – ám legyen! A nyolcvanas évek kommersz részét, a biznisz oldalát, a merevségét felejtsük el, és idézzük fel csak a kalandvágyó szellemiségét, ahogy egyesek égő fáklyaként mindent felégettek (tapsol egyet). Ma a zene annyira józan, biztonságos, az emberek annyira félnek, hogy megégetik magukat vagy hogy pofára esnek! Annyira lehet örülni már a legkisebb pezsgésnek is, még ha a múlt újrafelfedezéséből származik is! 

 

 

 

 

koncertfotók: Csorba Gábor

 

 

 

interjú + interjúfotók:

Déri Zsolt
2006.08.31