Taplógáz
Talladega Nights: The Ballad of Ricky Bobby, 2006 Színes, feliratos amerikai vígjáték, 105 perc
Az autóversenyzésben van valami végtelenül egyszerű: nagyon gyorsan kell menni és folyamatosan balra fordulni, azt’ kész. Ez pedig egyszerűen a buta szinonimája, és itt az ostobaságnak olyan fokáról tesznek bizonyságot, hogy öröm nézni.

Ricky Bobby - ez neki a teljes neve - ugyanis igazi tapló, egy rendes, veres nyakú amerikai honpolgár, egy homár, aki csak egy dolgot tud a bamba vigyorgáson kívül, autót vezetni, azt viszont pazarul. Sorra nyeri is a nagy amerikai verseny, a Nascar összes futamát, addig a felhős, ocsmány napig, míg meg nem jelenik egy francia versenyző, aki annyira kifinomult és arrogáns, hogy verseny közben is egzisztencialistákat olvas. És Ricky Bobby élete büdös kis atomokra esik szét - de vajon sikerül-e visszatérnie? Vajon kap a pofájára a nyegle francia? És mindez tényleg szórakoztató?

A válasz: igen, igen, igen, ebben a sorrendben. A bamba arcú Will Ferrell, akit könnyű összekeverni a Red Hot Chili Peppers dobosával, tökéletes paródiáját nyújtja az amerikai életformának, leginkább az Austin Powers-filmekhez hasonló eltúlzott gesztusokkal. Ehhez vegyük a mindig zseniális Sacha Baron Cohen, vagyis Ali G. affektáló franciáját, meg egy rakás önfeledt idétlenkedést, és megkapjuk az elmúlt hónapok legjobb vígjátékát. Igaz, nincsenek szimpatikus hősök, jó nők és finom poénok, de kinek kell mindez? Szóval tapló, de nem gáz! Az a tény pedig, hogy a film pazarul teljesített hazájában, némi reménnyel tölthet el minket az ügyben, hogy ezeknek az amcsiknak minden látszat ellenére talán mégis van egy parányi érzékük az öniróniához. 

Vízer
2006.09.06