David Toop: Hangok óceánja
Az utóbbi időben mintha megmozdulni látszana a könnyűzenei könyvkiadás hazai állóvize, és a zenekari, előadói életrajzok, önéletírások után végre értékes szakkönyvek is megjelennek – a Hangok óceánja ennek újabb kiváló példája. Odalent az ambient – avagy Brian Eno cimborájának búvárkodása az elektronikus tánczene és úgy általában az úttörő, kísérleti, avantgárd zenék óceánjában.

Az 1976-ban Eno kiadójánál, az Obscure-nál startolt angol David Toop ambient körökben elismert zenésznek, zenei újságíróként – a New York Timesban és egyéb jeles lapokban – sűrűn foglalkoztatott publicistának, szakíróként pedig egyéni stílusú tekintélynek számít – eddig négy kötete jelent meg. Az 1995-ös keltezésű Hangok óceánja szubjektív (ennek megfelelően csapongó, emlékképszerű) összefoglalása, felvázolása a dub, a krautrock, az ambient, a kísérleti elektronikus zene, a kezdeti hiphop, az ős-techno, de leginkább úgy általában a módosult tudatállapotok elérését egyéb stimulánsok nélkül is megvalósító zenéknek. Konkrét zenetörténet helyett sokkal inkább számítsunk szöveggé alakított zeneleírásoknak, elképzelt világok éteri hangjainak, valamint modern tudományos és filozófiai gondolatmorzsáknak a közvetlen hangvételű ütköztetésére. A nehéz anyag magyarítását Zöld István többé-kevésbé jól oldotta meg. 

( Doppelganger Bt., 318 oldal, 2600 Ft )

Dömötör Endre
2006.10.03