Mai szemmel kiszámítható, ügyefogyott hülyeség, és tán még vontatottan szájbarágós is. De nem ez a lényeg! Mert még mindig mennyivel jobb egy egyedi, életérzéssel átjárt, forintokból - az akkori lehetőségekhez képest tán még maximalistán - összehozott alkotás, mint a mai időkben csilliókért újraforgatott, tönkretett klasszikusok remake-jei! Az esetlen történetért kárpótolnak a színészek, a hiányzó technikát a hangulat helyettesíti. Vagy csak rossz kedvem volt, mikor néztem.

A történet szerint hatalmas a szenzáció, ugyanis Budapestre érkezik a Krimi-írók Nemzetközi Konferenciájára a híres amerikai detektív, Kojak! A repülőtéren sikerül lelépnie a riporterek hada elől, de a szállodában már egy csinos szőke nő kémleli érkezését. Nem sokkal ezután pedig egy különös bűntény történik: egy geológus-professzort holtan találnak a lakásán. Beindul hát a nyomozás, amibe a világhírű nyomozó, Kojak is besegít, aki persze félig-meddig magyar is. Intellektuálisan mindenképp. Bár nekem kicsit csalódás volt, annyira vártam, mégis elölről kezdeném, inkább, mint a mai Hyppolitot!