Arthur és a villangók
Arthur and the Invisibles, 2006 Színes, magyarul beszélő amerikai-francia animációs film, 102 perc
Ki gondolta volna, hogy Luc Besson, a nyolcvanas évek egyik legeredetibb hangú rendezője, a francia közönségfilm megmentője, Gallywood megteremtője egy animációs gyerekmesével búcsúzik a direktori széktől?

Az Arthur és a Villangók persze nem közönséges dajkamese, hiszen a köpcös ezermester mindig is a különböző műfajok ötvözésében (és a legsikerültebb megoldások kölcsönvételében) volt a legjobb, így ez a filmje is tartogat meglepetéseket azok számára, akik már rongyosra lapozták otthon a Benedek Elek-kötetet, és DVD-gyűjteményüket is szénné nézték. 

Az iskolai szünidejét nagymamájánál (Mia Farrow) töltő tízéves kisfiú, Arthur (Freddie Highmore) kalandja a családi mozidélutánok modorában indul, lélekemelő zenével és fürge karakterábrázolással, ám a kiskrapek - miként Dorothy és kutyája, vagy éppen a Végtelen történet főhőse - hamarosan egy másik világba dobbant, hogy megtalálja azt a kincset, amivel megóvhatja a mamit a kilakoltatástól, és megmentheti a kertben élő aprónépek birodalmát a biztos pusztulástól. A bevetés sikere érdekében - némi afrikai törzsi segítséggel - morzsányi méretűre zsugorodó Arthur azonban más, mint filmtörténeti sorstársai: a fű alatti világban játszódó epizódokat ugyanis a készítők igényes számítógépes grafikával alkották meg, hogy a baráti Villangók és az őket sakkban tartó gonosz Maltazár világa még izgalmasabb és igazán szemkápráztató legyen. 

Nos, kalandban valóban nincs hiány, a kis lények egyenesen cukik, horogra akad némi szerelem, Besson bácsi a felnőtteknek is szór el poénokat, de egy szenvedélyéről sajnos képtelen volt lemondani: a Ponyvaregény zenéjének újbóli megidézéséről. 

csmozi
2006.12.20