Lora
Lora, 2007 Színes magyar romantikus filmdráma, 115 perc
A hazai romantikus drámák általában vagy beérik egy tányérhajigálással tarkított anyázástörténet megfilmesítésével, vagy olyan hihetetlen helyzetekből építenek várat, amelyben a derék főnök a titkárnő titkárnőjének óvónőjével szerelmeskedik, miközben egy konkurens vállalkozó autómosót akar emelni hősünk kutyájának vidéki nyaralója fölé.

Herendi Gábor rendező szerencsére máshogy képzeli a műfaj ápolását, hiszen ő már a Valami Amerikával is bebizonyította, hogy nemcsak a szórakoztatás fontos számára, hanem hogy a nézők a történetben felismerjék önmagukat és szűkebb környezetüket. A magyar közönségfilm feltámasztásának vádpontjában jó eséllyel „elmarasztalható” filmes - második dobása, a vegyes fogadtatású Magyar vándor után - most még nagyobbat merít a helyi valóságból, és úgy mond el egy hazai viszonyokra írt történetet, hogy a kacifántosabb amerikai tévéfilmek és sírós vászondrámák rajongói is megnyalhatják utána minimum kilenc ujjukat. 

A reklámfilmes-középvezetős píárvilág (Valami Amerika) után a művészverejtéktől illatos albérlet-univerzum és a borkóstolós-vernisszázsos dizájnélet találkozási pontjában járunk, ahol tanúi lehetünk a félvér Lora (Lucia Brawley), és halott kedvesének öccse, a telivér Geri (Nagy Péter) lassú egymásra találásának. A dolog pikantériáját a helyszín hitelességén és a szereplők érzékeny (és helyenként humoros) alakításán túl a film dramaturgiája adja, a történet egésze ugyanis a gyakran beékelt visszaemlékezések segítségével rajzolódik ki. 

Azok a felnőttek, akik unják már a gépies berakóst, most játszhatnak egy kis kirakóst! 

csmozi
2007.01.18