A faun labirintusa
El laberinto del Fauno, 2006 Színes, feliratos mexikói-spanyol-amerikai fantasy, 119 perc
Sokszor láttunk már olyat, hogy egy mesekönyv lapjai életre kelnek - a Zsebtévében nyilatkozgató Mesemondó Lány is egy ilyesmi trükk részese volt -, de ezek a mesék általában ártalmatlan kis habcsókpillangók ahhoz képest, amit a mexikói Guillermo Del Toro „összefantasyált” nekünk.

A személyesebb indíttatású Ördöggerinc és az univerzálisabb problémákat boncolgató Hellboy rendezője ezúttal olyan történetet álmodott meg, mely gondoskodik arról, hogy mozi után még a legbátrabbak is fejre húzott paplannal aludjanak. 

Nem radioaktív Orkokra és termékelhelyezett Sztálin-orgonákra kell számítani, ha az ember beül A faun labirintusára, hanem egy totális mesére, melyet nevezhetünk akár totális thrillernek vagy horrornak is, mert a film minden műfajban szépen muzsikál. Adott is hozzá minden körülmény: egy spanyolországi vidéki udvarház ‘44-ben, benne egy kegyetlen francoista kapitány, az erdőben a gerillák, a hátsó kertben egy faun labirintusa, és az egész felfordulás közepén egy tizenkét éves kislány, aki imádja a meséket. 

Ofélia terhes édesanyjával érkezik a vidékre, mert az asszony feleségül megy Vidal kapitányhoz, aki a partraszállás utáni hangulatban nem sok időt szán a gyermeknevelésre. Az anyuka állapotának rosszabbodtával Ofélia is egyre kegyetlenebb mesevilágba kerül, és ott három életveszélyes próbát áll ki, hogy megmentse anyja életét. Miként azonban a fantáziavilágban, a kinti világban sem túl rózsás a helyzet, amikor pedig a kettő összeér, lesz mit mesélni az unokáknak. 

De nem a moziban, mert ez a film nem nekik való! 

csmozi
2007.03.05