Amúgy meg „csak” egy piszok jó film, zseniálisan eltalált karakterekkel, a karakterekhez tökéletes színészválasztással, jó ritmusú képekkel, szép vágással, ütős dialógusokkal, ötletes és fetrengős jelenetek sokaságával arcátlanul naturális és szókimondó tálalásban.

Főszerepben a magát nemes egyszerűséggel Dude-nak szólító – magyar fordításban Töki – elképesztő fazon foglalkozását tekintve naplopó bowling-hippi. Alsógatyában és fürdőköntösben jár bevásárolni, napjában többször is eldurrant egy spanglit, amúgy meg kedvenc bárjában szürcsöli az alkoholt, és gurítja a tekegolyót társadalmilag nem kevésbé hasznos sorstársaival. Azonban a tompulásig szívott idillbe rosszarcú fickók tolakodnak, akik azon túl, hogy wc-be nyomják jóravaló Lebowskink csapzott fejét, még a kincsnek számító perzsa szőnyegét sem átallják levizelni. A bonyodalom onnan indul, hogy a szőnyegrondítók valójában egy másik Lebowskit akartak megfenyegetni, akin főhősünk be is hajtja a tönkretett perzsa kincset. De az idősebb Lebowski üzletet is ajánl, ugyanis szépséges, fiatal feleségét elrabolják a rosszarcúak, és váltságdíjat követelnek az öregtől, ő meg Tökit bízza meg a csere lebonyolításával, és slampos hippink persze most is remekel… 

A sztori csöppet nyakatekert, de fölöttébb szellemesen kivitelezett, ami viszont igazán nagy találat, az a bizarr karakterek mesteri felvonultatása Tökitől kezdve, az ideggyenge, vietnámi veterán Walteren keresztül egészen a gazdag névrokon titkáráig. 

Bár egyfelől A nagy Lebowski igazi óriás blődli, vagy ha jobban tetszik 2 óra kőkemény paradox ökörködés, másfelől viszont valódi stiláris bravúr, vagyis eredeti Coen-műremek.