Ments meg, Uram!
Dead Man Walking, angol-amerikai filmdráma, 122 perc, 1995
Fölöttébb zavarba ejtő filmről van szó; nemcsak a halálbüntetés kérdése körül ólálkodik kritikus szemekkel, hanem az emberi kapcsolatok teljesen új és szokatlan dimenzióiba is alámerül. Gyönyörű, érzékeny és szívszaggató dráma.

A film igaz történetet dolgoz fel; Helen Prejean, louisianai apáca sztoriját, aki lelki segítőjéül szegődik egy halálraítélt bűnözőnek. Matthew Poncelet két tini megerőszakolása, és meggyilkolása miatt kínlódik a siralomházban, immár 6 éve, és egyre közeledik a kivégzés dátuma. Helen mindenáron segíteni szeretne a magát ártatlannak valló fiatalemberen, és mindent megtesz, hogy a tévelygő lélek az Úrhoz találjon. Környezete azonban mélységesen elítéli Helen tettét, mert mindenki vakon hiszi, hogy Matthew követte el annak idején az iszonyú bűncselekményt.

A szereplők egyszerűen tündökölnek a szerepekben, főként a valószínűtlen szituba kerülő apáca alakjában Susan Sarandon, aki a szóban forgó szerepért meg is kapta az Oscart. De Sean Penn is remekül hozza a kezdetekben flegma bunkó, később pedig a rettegő megtört figuráját. Annyira megrázóan emberi az egész, és annyira hiteles mind a mai napig, hogy észrevétlenül késztet állásfoglalásra a témában.  

Igazi, mélységeiben is élő karakterekkel találkozunk és igazi történettel, igazi bűnnel, az őseredetivel és igazi halállal. Tim Robbins különös tapintattal és érzékenységgel nyúlt hozzá az alapokhoz, nem véletlen, hogy egyetlen ostoba demagóg félmondat, vagy apró mozzanat sem került bele a moziba. Nehéz film, de kihagyhatatlan.  

macsek
2007.10.24