Casanova
Amerikai kalandfilm, 108 perc, 2005
Kedvenc nőcsábászunk, a rosszhírű és ellenállhatatlan amorózó, Casanova sztorija is annyiszor le lett már rágva, hogy leginkább unalmasan biccentünk csak, ha megint szembe talál jönni velünk valahol.

Némi filmtörténeti kikacsintás után, Lasse Hallström legfrissebb verziójában Heath Ledger már visszatérhetett a klasszikus alapokhoz, a kalandos életű hősszerelmeshez, mindenféle társadalmi vagy pszichológiai felhang nélkül. A svéd filmrendező már rendesen benyalta magát Hollywoodba, a Gilbert Grape, Árvák hercege vagy Csokoládé című filmek kellően jelzik felfelé kúszó pályájának ívét. Az európai filmes iskolák tanait és a hollywoodi módszert ügyesen összesimogató Hallström Casanovája is él ezzel a fogással, bár némileg rendezőidegen harsány fogásokat is szerepeltet a moziban.

A sztori szerint Casanova legyűrhetetlen lelkében csak a velencei szépség, Francesca tud zavart kelteni, méghozzá azzal az ügyes fogással, hogy nem dől be a nagyszájú nőcsábásznak. Hősünk nem is sejti, hogy micsoda élet-halál játszmába keveredett; hírnevét, életét és az igaz szerelem lehetőségét is kockára teszi, a nagy Francesca-hazárdjátékban. 

Jelen feldolgozás legnagyobb hibája, hogy egyszerre akar kalandfilm és kosztümös vígjáték lenni, és egyik sem sikerül neki igazán. Se a körmünket nem rágjuk le izgalmunkban, se nem röhögünk nagyokat a jól betervezett poénokon, és akkor azt már ne is említsük, hogy Heath Ledger mennyire csapnivalóan nem casanovás Casanova… Viszont gyönyörű velencei helyeken játszódik, így legalább kellemes háttérképeket kaphatunk a megtekintése során, azért ez is valami. 

macsek
2007.11.19