Golyózápor
Shoot ‘Em Up, 2007 Színes, feliratos amerikai akcióvígjáték, 86 perc
A korábban cicis vígjátékokra (Túl sok nő, 100 nő) szakosodott Michael Davis rendező jól összekeveri a kellemest a harcossal, amikor az évtized brit színészének kezébe két stukkert ad, melléje pedig egy talján istennőt.

Ha az ember manapság raktárépületbeli leszámolást lát, reflexből a távirányító után nyúl, mert ez a motívum annyira elkoptatott, mint Zorán Wranglere. Pedig lehet szórakoztató módon is művelni a műfajt, például ha a főjó egy terhes nő szülését vezeti le, miközben elintézi a hollywoodi kaszkadőr-szakszervet tagságának felét. A nő persze az utolsó pillanatban elpatkol, de a baba marad, és éhes, úgyhogy azonnal kell neki találni egy szoptatós dajkát, lehetőleg egy kuplerájból. Clive Owen volt már bérgyilkos A Bourne-rejtélyben, kísérgetett kisdedet Az ember gyermekében, de Monica Belluccit még nem tette magáévá tűzharc közben. Éppen itt volt az ideje. 

Davis forgatókönyve és rendezése az egyszeri nézőt olyan Tarantino-filmre emlékeztetheti, melynek készítésekor a mester az antidepresszánsra pálinkát ivott, mert szünetmentes benne az akcióvicc, az edzettebb filmbuzik azonban John Woo klasszikusára, A fegyverek istenére asszociálnak majd, ott ugyanis a főhős altatódalt énekel egy csecsemőnek, miközben lepuffant pár balettos maffiózót. 

Aki már gimiben is a 99 leghíresebb...-sorozatot kedvelte, annak ez az akcióművészeti összefoglalás sem fog ártani, a többiek meg koncentráljanak Monica kebleire, és meg fognak nyugodni. 

csmozi
2007.12.19