Halálos fegyver
Amerikai akcióvígjáték, 1987
Bár Mel Gibson mai szemmel katasztrofális melírozott frizurája végleg a nyolcvanas évekhez láncolja a filmet, - a helyzet a három soron következő folytatásban némileg javult - a Halálos fegyver így is a zsarufilmek abszolút felső kategóriájába tartozik.

Hogy mi a titok? - kérdezhetnénk sejtelmesen, pedig egyértelmű. Két, egymással szöges ellentétű rendőr kerül párba, ami elég régi recept, és aztán jó sok veszély és közösen megélt kaland után igazi országos cimborák lesznek. Annyi azonban tényleg új itt, hogy az egyik fakabát valóban kiszámíthatatlan és közveszélyes - ő a címbéli halálos fegyver, vagyis Martin Riggs. Riggsnek nagyjából minden mindegy, részben mert vietnami veterán, és sok mindenen ment át, részben, mert elveszítette a feleségét, és komolyan fontolgatja, hogy szétloccsantja a saját fejét.

Riggs nem az ideális kollégatípus, és ezt új társa, a nyugdíjra készülő, családos Murtaugh nyomozó - bár a szerepét játszó Danny Glover ekkor csak 40 éves volt - kénytelen keserűen konstatálni. A két rendőrnek egy öngyilkossági ügyet kell megoldania, melynek szálai egy hírhedt nemzetközi drogkartellhez vezetnek, és, ha túl akarják élni az ügyet, meg kell bízniuk egymásban. Nem telik el 48 óra, és máris túlesnek egy közös családi vacsorán, ártalmatlanná tesznek néhány embert, túlélnek egy lövöldözést, kézigránátokat hajigálnak, tetőről ugrálnak, megmentik Murtaugh elrabolt lányát, és így tovább. Mel Gibson pedig elemében van - frizura ide, vagy oda -, és amikor nem veszi magát komolyan, és valóban kiszámítható, akkor zseniális, és valóban elhisszük neki, hogy édes mindegy neki, hogy ő lő le valakit, vagy őt puffantják le. A szerencsére rövidre vágott szentimentális részek már jóval kevésbé sikerültek, de mindent nem lehet, ugye? 

Forrás: Est.Tv Magazin

2008.09.12