Winkler Nóra, a kultúrmissziós
A kultúra magyarországi nagykövete, műsorvezető, aki árveréseken is rendszeresen megfordul. A feszültségét reggelente futással vezeti le. Hiába csábítják ajánlatokkal a kereskedelmi csatornák, Winkler Nóra szívügye a Kultúrház.

- A radiocafe 98.6-on hallottalak először, aztán később felfedeztelek a Kultúrházban. Előtte is dolgoztál már a médiában?

- A Danubius rádióban dolgoztam egy ideig, a reggeli műsort vezettem Buza Sanyival és Gundel Takács Gáborral hármasban. Sokáig élveztem, később azonban azt éreztem, hogy ez nem az az irány, amerre mennem kell. Egyszerűen nem tudtam magamat adni. De hálás vagyok, hiszen nagyon sokat tanultam ebből az időszakból, például az önfegyelmet, aminek most is nagy hasznát veszem.

- Ősztől hétvégente jelentkezel a Kultúrház különkiadásával. Hogyan épül fel a műsor?

- Nagyon rég éreztük, hogy egy-egy témát bővebben is ki tudnánk fejteni. Most vasárnaponként majdnem egy óránk van arra, hogy megmutassuk, mi történt a héten, ami a kultúra világában fontos, izgalmas, egyszeri. Kijöttünk a stúdióból, mindig egy mozgalmas nagy esemény adja az adás helyszínét - fesztivál, megnyitó, bemutató vagy múltkor az Andrássy út, ahol színházak állítottak sátrakat és az évadjukat ismertették - vicces volt úgy konferálni a kamerába, hogy közben próbáltam a haladó tömegben lavírozni. Szívügyem a műsor, amióta megy a Kultúrház, az egész csapat megfeszítve dolgozik, van, hogy éjjel kettőkor érünk haza egy-egy helyszínről, de közben valóban azt csináljuk, amit szeretünk. Évek óta ugyanaz a csapat, amit a nézők látnak, az 15 ember agya, ötlete, munkája.

- Gondolom, időközben felfigyeltek rád a kereskedelmi csatornáktól is. Nem kaptál még felkérést onnan?

- Kerestek meg már műsorötlettel más csatornától és beszélgetésekben elhangzott, hogy szóljak, ha váltanék, de egyelőre a Kultúrházat szeretem csinálni. Ez az a hangvétel, téma, ízlés és képi világ, amit a sajátomnak érzek.

- Mikor pihentél utoljára?

- Nyáron. A sportközvetítések miatt több műsor is pihenhetett, én pedig kicsit átköltöztem Londonba, és egy négyhetes kurzuson tanultam a művészeti piacok működéséről. Nagyon jó előadóink voltak, minden percét imádtam.

- Ilyen jól beszélsz angolul?

- Angol szakon diplomáztam. Gyerekkoromban tanultam meg németül, még olaszul és spanyolul szeretnék beszélni.

- Ha jól tudom, árveréseket is vezetsz.

- Igen. A Kieselbach Galéria árverésvezetője vagyok, emellett vállalok évente pár jótékonysági aukciót is. Azt a munkát is nagyon kedvelem, és egyáltalán nem bánom, hogy van ez a két különböző szál az életemben.

- Mennyire figyeled a konkurenciát? Nézel tévét?

- Az nincs, hogy hazamegyek és bekapcsolom. Hírműsorokat szoktam nézni leginkább és azt, hogy külföldi csatornákon hogyan néz ki egy kulturális vagy beszélgetőműsor. Sorozatfüggőnek se mondanám magam, utoljára az Onedin család sorsát követtem rendesen.

- A filmeket kedveled? Esetleg dvd-t nézel otthon?

- Moziba sokat járok, alapvetően a komolyabb, tartalmasabb filmeket szeretem, de már nagyon hálás tudok lenni, ha egy bonyolult nap végén valami csak szórakoztató dolgon két órát lehet nevetni. De ugyanilyen jó este egy teával és puha takaróval elfészkelődni a kanapén és dvd-t nézni. A Broken Flowerst néztük egyik este, olyan benne a Bill Murray, hogy meg kell bolondulni érte. 

-Olvasol esténként, ha munka után van rá időd?

 

- Igen, az nekem kell, párhuzamosan több könyvet olvasok most is. Az egyik a művészeti bizniszről szól, Londonban vettem, a másik egy harmincas éveiben járó csajról, aki otthagyja a férjét, mindenét, és elkezd utazni. Vicces és okos egyszerre. A harmadik egy szerelmes regény, egy öreg férfi visszaemlékezései.

 

- Sportolsz valamit?

 

- Igen, a futás kikapcsol. Igazi szabadság. Reggelente futok, ha kimarad, hiányzik. És van egy jó szigorú személyi edzőm, hetente kétszer járok hozzá.

 

- Mivel töltöd még a szabadidődet?

 

- Szeretek a barátaimmal vacsorázni, beszélgetni, és a húgomnak van két kislánya, akiket rendszeresen látogatok. Szeretek a családommal lenni.

 

- Mennyire vagy karrierista nő? Ha lesz egy gyermeked, feladod érte a karrieredet?

 

- Ha van egy gyerek, szerintem az mindent visz, pláne az első években, ez nem kérdés.

 

- Hogy kezeled a népszerűséget?

 

- Próbálom helyén kezelni, sok gyerekkori barátom van, és velük az én sztorim se tűnik fontosabbnak, mint a másiké.

 

- Miért vonzott ez a pálya?

 

- Már gyerekkoromban is az izgatott, hogy ha jól beszélgetsz és van hozzá eszközöd, akkor adhatsz a nézőknek. Mikor elképzeltem magam a képernyőn, sosem bemondó akartam lenni, hanem műsorvezető, riporter, mert ők kérdezhetnek. Gondoltam egyébként arra is, hogy színésznő leszek, sőt még a közgazdaságtan, az üzlet is érdekel, de végül itt kötöttem ki. Engem mindig is érdekelt a kihívás, hogy a kultúrához, egy olyan témához, ami nem adja el magát, hogyan lehet úgy hozzányúlni, hogy megmutasd, ez is csak az élet, tehát nagyon érdekes. Azt remélem, hogy még sokáig meg tudom tartani, hogy figyelek és ezen keresztül másokban fel tudom kelteni az érdeklődést a kultúra iránt.

 

Forrás: Est.Tv magazin

Bánfalvi Laura
2008.10.20