Hobo: Bolondvadászat
A Hobo Blues Band 2008-ban fennállásának 30. évfordulóját egy nagyszabású jubileumi koncerttel ünnepelte (melynek anyagát Földes Lászlóék „Apák rock and rollja” címmel koncertlemezen és -DVD egyaránt dokumentálták), de emellett két könyv is a boltokba került: Az út vadabb felén interjúkra építve mutatja be zenekar történet, míg a Bolondvadászat a legendás 1984-es Vadászat új olvasata. A Bolondvadászat két különböző keményfedeles formátumban is megjelent, mindkettőnek a belecsomagolt dupla CD a lényege, de érdemes a bővebb, „könyvebb” kiadványt választani, melynek borítóján nem az együttes, hanem Hobo neve olvasható.

A Hobo Blues Band 1984-es dupla albuma, a Vadászat a magyar rockzene egyik legfontosabb lemeze volt, a tematikusan összefüggő rockalbumok sorában főleg. Most formálódik a mű legújabb színházi előadása (bemutató a debreceni Csokonai Színházban 2009. január 16-án), és ehhez a zenekar – annak idején letiltott dalokkal, új szerzeményekkel, Shakespeare-, Petőfi-, Faludi-, Viszockij- és KEX-anyagokkal kibővítve – újra felvette az anyagot, és a dupla CD-t könyvbe csomagolva adta ki, két eltérő formátumban. A dalszövegek a Hobo Blues Band neve alatt megjelent változatban is olvashatók (ez lényegében egy CD-kiadvány a szokottnál jóval díszesebb csomagolásban), míg a Hobo neve alatt futó kiadás jóval bővebb, kétszáz oldalas, kézbe való, szép kiállítású kötet. Az illusztrációk Keresztes Dóra munkái, a középkori metszetek stílusában készültek, letisztult, könnyen befogadható, kedves humorú rajzok, a szöveg mesei vonulatát erősítik fel – ugyanakkor a Faludi-Villon kötetet idézik, csak színesben. Szerepelnek még Fazekas Gábor fotói Kocsis Balázs kisplasztikáiról, valamint fotók a korábbi zenekari tagokról. Középen egy blokkban a 2002-es színrevitel fotóit találjuk, a végén pedig a mostani zenekart, valamint a főbb közreműködőket bemutató sorozatot. A könyv lényege azonban a szöveg, elsősorban a két CD-n hallható dalok szövegei, kiegészítve néhány kihagyott dallal, valamit az előképekkel, és a Hobótól szokásos tiszteletnyilvánításokkal. A kevésbé fontos részben olvashatunk még visszaemlékezéseket, egy méltató cikket Sebők Jánostól, valamint egyéb többé-kevésbé tréfás körítést is kapunk. Szóval zene, színház, könyv – ez így kerek. 

Ami a hangzó anyagot illeti, az eredeti és klasszikus 1984-es felvétellel való összehasonlítás váratlan eredményt hoz: nem a különbségek fontosak, mint például Deák Bill Gyula vagy Tátrai Tibor hiánya, hanem a később beépített dalok, szövegek, zenék, idézetek. Zárjuk rövidre az előbbi kérdéseket: Hobo keményen megdolgozott Bill számaival és tisztességesen megcsinálta őket, a zenekar pedig most egységesebben szól, sokszor rockosabban, és érdemes kiemelni a billentyűs Nagy Szabolcs nevét. Közreműködik egy dalban a Quimby frontembere, Kiss Tibor is – ebből leginkább az derül ki, hogy előadói figurájában nagyon sok van Hobóéból. De jól csinálja. 

A régi számok szövegei is modernizálódtak néhol, de csak annyira, hogy arra is oda kelljen figyelni, amit amúgy tudunk kívülről. Az új dalokkal pedig azt a nehéz feladatot kapja a hallgató, hogy fogadja el a szerkezet, illetve a ritmikai ívek fellazítását. Ezeknek a plusz számoknak jó része ugyanis nem zenekari felvétel, hanem zongorakíséretes monológ, melyekben a Bolond (vagy egy-egy bolondfigura) kibeszél a darabból, és persze magáról beszél. A Shakespeare-szövegek is ilyen bolond-dalok, melyek az eredeti anyaghoz csak vékony szállal kötődnek. Így a darab súlypontja is jelentősen elmozdult, ezt pontosan jelzi a megváltozott (és többféleképpen értelmezhető) cím is. Hogy egyensúlyba kerülnek-e a dolgok, illetve hogy szerves egésszé áll-e össze a két fél, az nem mindenütt egyértelmű, azért sem, mert Hobo énekbeszéde ezekben a részekben sokszor egyhangú dörmögéssé fakul. 

A Faludi-ballada és a második CD végén elkülönített bónuszdalok között található Petőfi-versek eredetileg is a darabhoz tartoztak, a két Viszockij-dal viszont Hobo pályájának későbbi állomásán „szállt fel a vonatra”, bár a farkas-tematika révén könnyen kapcsolódik ide, és feszültséget ad a jól felismerhetően orosz dallamok rockhangszerelése. A Kex-féle „Zöld sárga, zöld sárga…” pedig kezdettől része a HBB műsorainak, szövegében ugyan itt kissé kilóg a környezetéből, de Szarka Tamás gyimesi hangvételű szóló hegedűkíséretével most rendesen szíven ragadja a hallgatót. Ezek a korábbi Vadászat-slágerekkel egyenrangú csúcspontjai az albumnak. 

Mindent egybevéve ez a változat, a Bolondvadászat is érvényes változat. Logikus, hogy Földes László az eltelt évek tapasztalatait is beépítette, ami csak belefért, és az nem kevés. Most már csak az a kérdés, milyen színház lesz ebből. 

( EMI kiadó, 200 oldal, 3500 Ft )

Kovács Kálmán
2008.12.06