The Unbending Trees képregény
A képregény mint olyan nálunk kicsit mostoha műfaj. Pedig ami a popkulturális kapcsolódási pontjait illeti, nagyon is előkelő helyen kellene állnia a rangsorban. Gróf Balázs vagy épp Csordás Dani mellett...

...csak néhány név tevékenykedik a rajzos körben. Ezért is van abban valamiféle slusszpoén, hogy a főként a szigetországban melankóliázó hazai zenekar, a The Unbending Trees képregényre vitte egyik dalát. Üröm az örömben, hogy hozzájutni nehézkes, mivel erősen korlátozott darabszámban, mindössze 100 példányban jelent meg. A The Unbending Trees-zel készült interjúnkból szinte minden kiderült, amit erről a zongoradominanciájú, szplínes csapatról tudni kell.

Az ott olvashatók mellett Hajós Kristófék zenéjében van még jócskán Nick Cave, főként a be- és kifordult The Boatman's Call-korszakból, meg némi John Cale-motyorgás, és Leonard Cohen borongós bariton-bluesa is befigyel.

A képregény gondolata egyébként onnan jött, hogy a debüt szinte valamennyi számához kapcsolódott ilyen vagy olyan társművészeti promo anyag (videokollázs, színielőadás), így mikor Howard J Hardiman előállt az ötlettel, hogy rajzokat készítene a zenekar Chemically Happy (Is The New Sad) című lemezének zárójához (Guys That Died), a srácok azonnal bólintottak.

A tizenkét rajzból álló füzet az augusztus 19-i londoni koncert napjától kapható, vagy megrendelhető a szerző webshopjából, mintegy kettő és fél fontért.

Radics Gábor
2009.08.28