Cabaret Medrano: Ez mind nem volt
A Cabaret Medrano játékos összevisszaságát a magyar, a cigány, a zsidó és a balkáni hatások terelgetik saját útján. A kontrasztok és az egymásnak feszülő minőségek közül például a rendezett és a rendetlen, a tiszta és mocskos pakolgatják a zene köré az idézőjeleket, a zene köré, ami a karneváli hangulatoktól pillanatok alatt képes eljutni a kocsmafüstig, a magától értetődő vidámságtól egészen a sorlyás szomorúságig.

Mindez persze folyamatos játék marad, hiszen a Cabaret Medrano egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy túljátszott pózokba helyezkedik bele,  túlrajzolt karakterek bőrébe bújik, és azok szellemiségében ontja magából kifelé az odabenn megforgatott tartalmakat. Szórakozás a műfajokkal, szórakozás a stílusokkal, és ami a legfontosabb: szórakozás az egóval, ami néha el is veszti a fonalat a sokadik áthallás környékén, és ez így is van rendjén.

A tangótól a jazzen vagy a sanzonos hangulatokon keresztül a balkáni nyomulásig sokminden belefér a zenei hátterekbe, és a Cabaret Medrano természetesen nem is lenne önmaga, ha nem használná ki a változatosságban rejlő lehetőségeket, a hangokkal és a tempókkal való nagyvonalú dobálózást, a szövegekbe ültethető szürreális, gonoszkás, vagy csak simán - nem kényelmetlenül - vicceskedős mondatokat.

Végezetül a Cabaret Medrano - túl a vég nélküli játékon - a való világról beszél, az őt/őket körülvevő városról, folyóról, szénmonoxidról, emberről, sörcsapról, érzésről, a távolabb elterülő erdőkről és hirtelen asszociációkról, hangszerek és színek nagy csoportját mozgatva meg a cél érdekében.

spéter
2010.05.08