London Boulevard
London Boulevard, 2010 Színes, feliratos angol–amerikai bűndráma, 103 perc
Ken Bruen magyarul sajnos nem olvasható könyve, a London Boulevard állítólag az elmúlt évek legjobb bűnügyi regénye: méltatói az Alkony sugárút Londonba helyezett modern verziójának nevezik.

Ebből a műből kiindulva, de annak cselekményétől erősen elrugaszkodva készítette el rendezői bemutatkozását A tégláért Oscar-díjjal kitüntetett forgatókönyvíró, William Monahan.

A film főhőse Mitchell, aki a börtönből frissen szabadulva próbál új életet kezdeni. Első felbuzdulásában egy fiatal, átmenetileg mégis visszavonult színésznőnél vállal házfelújítási munkát. Ám ahogy az lenni szokott, kísért a múlt, és régi életéből származó cimborái (azok közül is főleg egy) nem szállnak le róla. A kisstílű rosszfiún, Billyn kívül azonban más is kipécézi magának emberünket: egy kegyetlen, nagyhatalmú gengsztervezér, Billy főnöke sem hagyja élni – magának akarja, élve vagy halva. 

William Monahan a London Boulevard első felében kissé bő lére eresztve teremti meg a hangulatot (amihez a kelleténél jóval több aláfestő zenét használ). A cselekmény sok mindent hagy kibontatlanul, sorjáznak benne a dramaturgiai következetlenségek, és a jelek szerint az alapul vett regény helyett nagyobb befolyással volt rá az alkotó korábbi munkája, A tégla: a Ray Winstone által megformált gengszterfőnök külső jellegzetességei és manírjai is innen (nevezetesen Jack Nicholson Frank Costellójától) valók. Utolsó 20–30 percében ugyan a mű összeszedi magát és kemény bosszúfilmként kezd viselkedni – csak addigra sajna a néző már elengedte. 

fürkész
2011.02.02